Minden családban van "kedvenc unoka", mindenhol van látványos megkülönböztetés a különböző gyerekektől származó unokák között?

Nem tudom, máshol hogy van, de az első unoka sokszor kivételes helyzetben van, mint első, az elején alapból több törődést kaphat, mint a többiek, aztán lehet, hogy ez később már nehezebben változik. Pl. születik a kistesó, a nagyot meg elviszik a nagyszülők egy hétvégére, hogy tehermentesítsék egy kicsit a szülőket és ez így szokásban maradhat. Vagy olyan is van, hogy az egyik gyerek gyerekeit gyakrabban látják, mint a másikét, ezért velük lazább a kapcsolat.

Az egyik testvéremnél a szülői házba született az első gyerek és a másodikat is gyakran átvitték, a másiknál a meny sokáig nem engedte el a gyerekeit, ő pedig nem szívesen ment apósékhoz. Így az egyik családnál szoros, a másiknál lazább a kapcsolat az unokákkal. Aztán vagyunk mi, ahol mindkét unoka a szülői házba született (többgenerációs ház) és napi kapcsolatban vannak velük. Törődésből a mieink kapják a legtöbbet (ők a legkisebbek), ajándékból pedig a legritkábban látott unokák.

Én csak anyósom menye vagyok, nem a lánya. Ezt mondta is nem egyszer. A mi lányunk nem számít neki, magasról tojik rá. 3 éves lesz. Soha nem különböztettem meg Anyukámat és anyóst, sőt... amíg a saját lánya kizárta sokmindenből, én még magamat is meglepve mindenbe bevontam. Nem sokáig,de működött. A lánya féltékeny lett, hogy hozzánk járt, mert járhatott (a lányához és az unokákhoz is CSAK akkor, ha engedélyt kapott rá). 2 éve le se sz.r minket. Számtalan esélyt adtunk ezidő alatt, sosem sikerült neki élni vele.

A szememben ő nem nagymama. A férjem anyja és ennyi.

Szégyelheti magát, bár nem tudja, mivel ő tökéletes.

Unoka oldalról tudok nyilatkozni. Apai ágú nagyapámnak csak mi vagyunk az unokái. Két fia van, de apám öccse (ő volt egyébként mindig a kedvenc, apám meg a feketebárány a szemében) agglegény.

Engem mindig hercegnőként kezelt. Mikor megszülettem, hetente jöttek látogatóba az ország másik végéből. Rengeteget játszott velem, vitt ki az állatokhoz, minden drága játékot megkaptam stb. Nagy korkülönbséggel született öcsém, azt hittem, ő még jobban el lesz kényeztetve, hiszen fiú, de tévedtem. Fele annyit se foglalkozott vele, mint velem. Ha vendégségben voltunk, valamennyit rápillantott, de annyi. Nem is rémlik, hogy csokinál nagyobb ajándékot kapott-e valaha.

Azóta nagyon megromlott a kapcsolat, sok éve nem is beszéltem vele, gyakorlatilag annyit tudok róla, hogy él. Bár joggal haragszok rá nagyon, azért megvannak a szép gyerekkori emlékek, kislányként nagyon szerettem nagyapámat. Testvérem egy ilyen emléket se tud felidézni. Ő elég fiatal volt, mikor megromlott a viszony, alig emlékszik nagyapánkra.

Nem tudom, miért volt ez a kettősség. Mi miatt szeretett engem jobban. Öcsém áldott jó, szófogadó, energikus, vidám gyerek volt, nem ő tehet róla. Nagyapánk az a tipikus vidéki, állattartó, folyton ügyködő munkásember. Azt gondolnánk, minden álma egy fiú unoka, aztán mégsem.