Testvérek, a családon belül nálatok van vita, elhidegülés amiatt, hogy az egyikőtök gyerekeit jobban szeretik a nagyszülők?

Függetlenül attól, hogy csak az egyik oldalom, vagy mindkét oldalon vannak nagyszülők.

A sógornőméknél 1 évvel hamarabb született baba. A nagyszülők már rég vágytak unokára, úgyhogy borzasztóan örültek, ment ezerrel a tervezgetés, a csodálat, a várakozás, folyton a baba volt a központi téma. A születése óta pláne, főleg mert sógornőmnek sokszor nincs ledve a gyerekhez es lepasszolja a nagyszülőknek heti akár több alkalommal 2-3 hetes kora óta, szóval sokat vigyáznak is rá.

Aztán ugye én is várandós lettem és elkezdett nekünk feltűnni már akkor, hogy feleakkora lelkesedés sincs. A nagymama sírt örömében, mikor az első unoka ultrahangfotóját megkapta, mikor mi adtuk át, persze örültek, de nem volt már se síras, se akkora meghatódás.

Az én terhességem valahogy nem volt annyira központi téma, ha ott volt a kicsi, akkor meg a ferjemmel konkrétan megszűntünk létezni. Igazából a babánk születése után sem valtozott sokat a helyzet, persze szeretik, de ha ott van az első unoka is, akkor kicsit le van tojva, mert ugye a nagyobbik mindent hamarabb csinál, az mindig egy csoda, a miènknél mar nem olyan érdekes az egész. Nem is tudjuk hetente otthagyni nekik fél napra a babát, nyilvàn kevesebbet vigyáznak.

Egyszer láttam, miket írt a nagymama a sógornömnek a kicsi kapcsán még a miénk születèse előtt, hogy ő az élet boldogság, öröme, el sem tudták képzelni ezt a szeretetet - hát, nekünk sosem mondtak ilyet...

Bevallom, kicsit ki vagyunk, nagyon rosszul esik ez nekünk és úgy érezzük, kezdünk emiatt elhidegülni a csaladtól, pedig a gyerekek születése elött jóban voltunk. Sógornöm is rátesz kicsit a lapátra, mert ő erőlteti is, hogy mindig a gyereke legyen középpontban, volt, hogy családi eseményről úgy tett fel fotókat, hogy minket lehagyott róla, csak ök meg a gyerekek meg a nagyszülők voltak ott.

Nem tudjuk, mit csináljunk. Lehet mondani, hogy szarjuk le, de azért nem olyan könnyű ez, fáj nekünk, hogy a mi gyerekünk nincs annyira szeretve.