Hogy kezelitek az unokák megkülönböztetését, ha a tiétek az "elhanyagoltabb" gyerek?

"Oké, nyilván más kapcsolatuk van azzal az unokával, akit félig ők nevelnek, mint akit heti egyszer látnak, de azért ennyire..." De, ennyire, mivel inkább a gyerekük mint az unokájuk.

"Most az tette fel az i-re a pontot, hogy megint megígérték, hogy eljönnek unokázni, de nem jöttek, mint kiderült azért, mert mindennap ott volt a másik unoka. Bmeg még egy napra sem tudják azt mondani a testvéreméknek, hogy hahó, van másik unoka " Ezt talán a testvéreddel beszéld meg, mert az ilyen szülők mindig a gyerek háta mögé bújnak: vagy viszik hogy nem mondjon a gyerek miatt nemet a nagyi, vagy a gyerekkel kérdeztetik meg hogy mehet-e, tehát megint csak a gyereket kéne visszautasítani a nagyszülőnek. Amit nem fog megtenni, mert úgy érzi a nagyszülő: ilyen szar szülők mellett legalább ő adjon biztonságot a gyereknek.

Ez ilyen. Én is ilyen "második" voltam, bár nálunk jobban látszott a szélsőség az okban is, ugyanis az unokatestvéreim ugyanabban a városban laktak, ahol a nagyszülők, én meg elég messze tőlük. Ugyanez volt a helyzet mindig is, engem kb nem is ismertek meg sosem.

Gyerekként zavart, de igazából nem szerettem annyira velük lenni, mert nem is passzolt a személyiségünk. Ez megmaradt úgy, hogy felnőttem már elég régen.

A szülő-gyerek kapcsolatban is ritka, hogy teljesen egyforma a viszonya a szülőnek az összes gyerekkel. Sajnos ez ilyen, fogadjátok el.

Másik nagyszülőknél mi a helyzet? Vagy nincsenek?

En nem vinnem, mert ez a gyereknek is rossz, nem kell eroltetni, ami nem megy.

Nalunk is ez volt, en vagyok a lany, nagymama csak a fiu unokakat tekintette embernek, vagy en nem tudom, de ennek ellenere a szuleim sokaig csak azert is eroltettek a kapcsolattartast es borzaszto volt. Egy ido utan, amikor mar eleg idos lettem, nemet mondtam es nem mentem.

Hidd el kerdezo, ez rettenetesen karos a gyerekre nezve is, sok sebet okozhat.

A testvéred - kényszerből vagy lustaságból - kicsit kihasználós. Vele felesleges beszélned, mert vagy elutasítana vagy tényleg igaza lenne, hogy mennyi segítség kell. Én a helyedben anyádékkal beszélnék, hogy kettős a mérce, érted a torzítás okát, de attól ez elfogadhatatlan.

Esetleg ez így volt a gyerekkorotokban is (gyanítom, igen)? Ha igen, akkor megmondanám, hogy az unokákat igyekezzenek nem testvériesen, hanem fifty-fifty kezelni vagy nem lesz csak twenty (sem). A gyerek sem hülye, felfogja előbb utóbb.

Egyébként ez még laza eset. A Redditen volt egy családi sztori, hogy az első gyerek lányt az indiai család lepasszolta a nagyira odahaza 0-6 éves korig, ők meg karrier építettek Kaliforniában. De azért ezen 6 év alatt lett még 3 gyerek az USA-ban. A kiscsaj 21 körül szóvá tette a kettős mércét. A szülők hápogtak és tagadtak. De az összes testvérről volt egy rakat kép. De a csajról 0-18 évről még születésnapi sem. Na ez a durva.