Milyen nagyszülővel élni?

'Jelenleg egy szoba-konyhás albérletben vagyunk, '

'Örökölt lakásban élünk,'

Na most melyik? 🤔 ha örökölt akkor el kell adni és nagyobbat keresni hitellel vagy csok-kal kiegészítve.

Nem javaslom. Egy idős ember nehezen tud alkalmazkodni, legyen akármilyen kedves meg csendes. Lakva ismeri meg az ember igazi énjét.

Egy kisbaba nem csendes. Egy idős pedig nyugalomra vágyik.

2 teljesen más generáció fog egymásnak feszülni, ami rengeteg konfliktust fog eredményezni

Attól is függ milyen a nagyi. Azért a legtöbb elég rigolyás már, megvannak a maguk kis szokásaik.

Én biztos nem vallalnam be, nemhogy nagyival, semmilyen rokonnal. Engem a nagyszüleim neveltek. Megvolt pl az a szokás, hogy napközben nem szabadott a szobában lenni, csak kint a konyhában, játékom sem lehetett a szobában, minden kint volt. Nyilván ez még régebbi generáció, de ők más világban szocializációdtak.

Egyébként ha tiétek a lakás, miért nem adjatok el és kerestek nagyobbat? Várjatok 1-2 évet, sporoljatok és koltozzetek el.

Pozitív: Együtt van a család egy része.

Negatív: Alkalmazkodás (mind 2 részről) általában nehezen szokott működni egy idő után akármennyire is kedves vagy együttműködőek a felek.

Véleményem: Ha már van egy saját "fészketek", ha lehetőség nyílik rá nagyobbra cserélni/bővíteni, kéne inkább.

Bocs, de ez hol örökölt lakás?

"Jelenleg egy szoba-konyhás albérletben vagyunk, amit lassan kinövünk."

Biztos nem költöznék egy idős ember nyakára, ha van lehetőségem saját lakásban élni és azt eladni, nagyobbat venni (igen, akár hitellel is). Ha pedig elmegy a nagyi (kívánom, hogy ez még nagyon soká legyen!), még mindig be lehet költözni akkor.

Mondjuk szerintem csak a magad előnyére próbálod átírni a sztorit, hogy ne mondják azt, hogy kopasz pcsára nem játszunk papás-mamásat, más kontójára meg pláne. Miért merül fel egyáltalán, hogy odamenjetek, önállósodás helyett, ha valóban a tiétek a lakás?