Miért nem akarnak unokázni a szüleim?

Érdekesek a válaszok annak fényében, hogy 2-3 éve tettem fel itt kérdést, mondván, hogy nincs kedvem/időm/energiám a férjem unokáit pesztrálni (főleg úgy, hogy a férjem felnőtt gyerekével sem jó a kapcsolat). Akkor el voltam itt mondva mindenféle rohadék gonosz mostohának, mert nem az álmaim vágya 49 évesen, hogy munka, továbbképések, satöbbi mellett "unokázzak".

Most meg már az a normális, hogy a vér szerintit is természetes dolog leszrni, nagyot változott a világ. (Vagy jó kis kettős mérce.)

Eröltetni semmit nem szabad. Több oka is lehet.Lehet hogy a gyerekeik is a nagyszülökhöz voltak küldve állandóan, ebben az esetben nem meglepő ha a saját gyerekeik után az unoka sem kell.

Az is lehet hogy nem így volt, csak simán élnék az életüket végre, gyerekzsivaly és felelősség nélkül, lehet anyagilag is most fér bele hogy magukra költsenek. Ez is tök érthető.

Az is opció hogy tényleg nem érdekli őket a család.

Vagy egyszerüen a 2 fél nem érti meg egymást, rossz a kommunikáció stb. Azért némelyik nagyszülő nem csoda ha nem tud eligazodni. Ha sokat megy a nyakukra jár, ha nem megy az a baj, ha ők hívják a gyerekeiket, unokákat mit kepzelnek hogy odarángatnák őket..szóval ha rossz a kommunikáció nagyon el tudnak beszélni egymás mellett a felek.

Ez az unokazós mánia onnan eredhet, amikor a jó kis komcsi világban, ahol sokkal kevesebb stressz volt, már nyugdíjba mentek az 50-es nők.

Nem maradt más az életükben, csak az unokázás.

Na meg ki sem faradtak annyira a jó kis vállalatokon belüli munkanélküliségben.

Most meg agyonstesszelve, sz@rrá hajtva, dolgozhat valaki 65 éves koráig, ha addig meg nem hal daganatban, vagy infarktusban.

Na ezek után kevesen akarnak.már unokázni.

Inkább túlélni...

"nem város el de azért ha nem abajgatják a pujádat akkor nem fogsz foglalkozni velük öreg korukra".

Ha nem "abajgatnák" a pulyámat, hanem így lesz*rnák a létezését (meg az enyémet is), ahogy a kérdezőnél teszi a nagymama, akkor nem, feléjük sem nêznék (és itt nem arról van szó, mikor valaki folyton le akarja passzolni a gyerekét, nem naponta kell vele foglalkozni, de távolságtól függően azért rendszeresen).

De mint mondtam, nálunk szerető nagyszülők vannak, velünk is foglalkoznak, a gyerekeket meg imádják és néha kifejezetten el is kérik őket szombatra. Mi is szeretjük őket, jó a kapcsolat, úgyhogy nálunk elképzelhetetlen, hogy mindenféle kifogásokat hagyatkozva ne látogassuk egymást, mert hiányzik a másik fél, jó vele lenni, jó együtt tölteni az időt. Ennyi.

Az meg, hogy felneveltek, nem tudom, hogy jön ide, ez volt a minimum, ha már vállaltak, hát nem én kértem, ők akarták :D

Emiatt biztos nem nyitmám rájuk az ajtót, ha már ez a téma, azért fogom, mert szeretjük egymást, ami többek között abban nyilvánul meg, hogy nem lesz*rjuk a másikat.

"36os, miért kéne az unokával foglalkozni, hiszen ahogy te fogalmaztál, nem ők kérték hogy legyen, te akartad?"

Nem KELL, mint elmondtam, nyugodtan le is lehet fosni őket, meg a saját gyerekét is (mint itt a kérdezőt), csak akkor nem kell csodálkozni rajta, hogy mire a nagyszülőnek esne jól, ha valaki foglalkozna vele, addigra nem lesz semmi kötődés.

Erre mondják, hogy amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. Nem tudom, mit nem értesz ezen. Nem kötelező unokázni, nem kell szeretni őket, csak akkor az ember fogadja el, hogy őt sem fogják viszontsteretni, hisz miért tennék?