Nagyszülők demens dolgait hogy kezelitek? És miket csinálnak?

Tehát...

ti kérdés nélkül lekapcsoljátok a tv hangját, amit amúgy néz, ő ezt szóvá meri tenni, erre ti leidiótázzátok.

És mellette még állítod, hogy ezek demens tünetek, tehát betegségként könyvelitek el, ennek ellenére így beszélsz róla.

Itt ti vagytok a nem normálisak. Szörnyű család lehet...

Ráadásul ha demensnek tituláljátok, akkor magára hagynátok?

Egyébként a leírtak max (max!!) kezdeti demens tünetek lehetnének. Elmondjam, hogy néz ki a komoly demencia? Úgy, hogy a nagyapám fogta magár, levetkőzött pucérra, és a kertek alatt megindult vakvilággá. Amikor utolérték, és próbálták hazavinni, akkor földhöz vágta magát, hogy ő nem akar menni.

Ha demens (és nem csak ti mondjátok, hanem az orvos!), akkor keressetek neki otthont, ahol megfelelően gondját viselik. Az, hogy úgy bántok vele, mint a kutyával, nem segít neki sem, meg nektek sem...

Mondjuk idiótának soha nem neveztem a nagymamámat, akkor sem mikor egészséges volt és most sem mikor demens.

Én úgy kezeltem és kezelem is a mai napig, hogy nem veszek tudomást a fura dolgairól. Pl én azt mondtam volna neki, bocs mama mindjárt befejezzük a telefont vagy kimegyek csak az orvossal beszélek.

Vagy csukjuk be az ablakot mert fázom. Te is megfázol.

Én szeretem őt attól is ha beteg, és igen látom mennyit romlott az állapota de nem kívánok vele ilyen hangnemben beszélni, mert erről ő nem tehet.

És arra gondolnék hogy lehet anyukám vagy én is demens leszek, mert benne lehet a pakliban és mennyire fájna ha a szűk családom így beszélne.

Szegény nagyi 85 évesen-járt így, a családban mindenki félt szinte tőle, mindég gyerekeket látott, és folyamatosan haza akart menni, ahol gyerekkorában lakot miközben saját lakásában élt özvegyen .

Megtanulttam, együtt érezni vele, és mikor ott volttam akkor kérdeztem hogy vannak a gyerekek, ki mit csinál körületem akkor mondtam öltözön és beültetem a kocsiba tettem egy kört a városba és haza vittem a saját házába . Mondtam hogy haza hoztam, csak megváltozót a környék hiszen sokáig volt távol . Én így csináltam végig 1,5-évig tartott majd egy őszi napon megszépült .

Most lehet itt szidni a kérdezőt, de garantálom, hogy bármelyikőtök lakna vele és hallgatnà napi szinten, már hasonlóan kikészült volna.

Mi nem lakunk családdal, de nálunk pl. apósomon kezd az utóbbi 1-2 évben már kijönni ez az öregkori rigolyaság. Egy héten egyszer tal@lkozunk, mindenre a beszólás, b*szogatás van. Múltkor azt hallgattam, hogy rossz lett a levesem, de így félórán keresztül, mit kellett volna máshogy föznöm, de az x hónappal ezelőtti kajám is rossz volt, satöbbi. Miért az a ruha van a gyereken, miért nem bilibe kakál még 1,5 hónaposan, miért ilyenre festettük a falat, sz*r, minden sz*r.

Régen se volt egyszerű, de most már nagyon durva, nem áll le, észre se veszi magát. Abyósom annyira kíván, hogy már egymáshoz se szólnak, 60-hoz közel az elköltözésen gondolkodik, mert nem bírja már.