Nálatok is a nagyszülők mindent megengednek a gyereknek? Hogy kezelitek? Mit lehet ilyenkor tenni?

Sajnos olyan a munkánk párommal, hogy elég sokszor rá vagyunk szorulva a nagyszülők segítségére. Sokszor ők vigyáznak rá. Jobban mondva párom szülei és párom húga is otthon lakik még. Alapjáraton jó a kapcsolatom velük, szeretik nagyon a lányt azt is ha ott van náluk ezzel nincs is baj.

A baj az az, hogy mindent ráhagynak és nem is lehet beszélni velük. Szerintük az a természetes, hogy "elkényeztetik" az unokát, neki mint a nagyapjának az a feladata hogy "elrontsa" a gyereket, mi meg neveljük. És ezt viccesnek is tartja, szerinte ez így van rendjén. Párom húga detto...ráhagy mindent. Persze legyenek engedékenyebbek, de engem konkrétan 2 dolog van ami nagyon zavar. Az egyik az állandó etetése a gyereknek. Nincs semmi rendszer amikor ott van. Pedig nem idős nagyszülőkről van szó. Folyamatosan etetik valamivel a gyereket. Ha 3x megy át nagyapja a boltba akkor 3x hoz jégkrémet, csokit, cukrot stb... Sokszor már van, hogy a lány mondja, hogy nem mennél át a boltba ezt vagy azt venni? Na erre persze nem lehet nemet mondani...És ez az összevissza kajálás megy egész nap. A baj az, hogy sajnos az egész család túlsúlyos és a lányomon is kezd kerekedni. Hiába figyelek én oda, ha van hogy ott van 2 napot akkor meg egész nap tömik szó szerint.

A másik ami zavar, hogy ott a nagy kert és mégis egész nap bent ül a tv előtt, vagy párom húgával (aki amúgy már nem gyerek) bent meséznek a laptopon. Vagy a kettőt összevegyítve..mást se csinálnak csak a tv előtt ülnek és esznek. Mikor én is ott vagyok akkor kint vagyunk az udvaron, de már ott tartunk hogy alig várja hogy kitegyem a lábam, mert tudja hogy akkor nincs aki rászóljon és mehet be mesét nézni, csokizni stb... Próbáltam már a lányommal beszélni, hogy attól hogy ott alszol reggel ugyanúgy reggelizni kell, ne felejtse el a fogmosást stb, de persze egy 7 évest nem ezek fogják foglalkoztatni mikor azt csinál ott amit akar. Tudják hogy haragszok ezekért a dolgokért és már ott tartunk, hogy sokszor mondják neki, hogy anyádnak el ne mond hogy ezt vagy azt csináltad, mert csak haragudna érte. Szóval úgy vagyok beállítva a gyerek előtt viccesen (szerintük) minhta én egy őrmester lennék és az a normális amit ők csinálnak. És tényleg ott tartunk, hogy lassan jobban szeret ott lenni mint itthon. Vélemény? Szerintetek mit lehetne tenni? Sajnos rá vagyunk kényszerülve a segítségükre és mondom alapjáraton nincs baj velük, mert szeretik a lányt de beszélni sajnos nem lehet velük. Ha elmondom az aggodalmaimat, hogy ezek rossz szokássá alakulhatnak mind, meg hogy nem jó ha ennyire szabadjára van engedve, ordibál azt csinál amit akar stb...meghallgatják, jó oké úgy lesz és addig is tartott egyik fülükön be a másikon ki, őket nem zavarja. És sajnos a lény is kezdi átvenni ezt, hogy nem hallgat rám. Ami ugye nem feltétlen az ő hibája. A nagyszülőkről már letettem szinte, hogy megértsenek. Tudnék valahogy a lányra hatni? Eltiltani se akarom és nem is tudom a nagyszülőktől, de pont abban a korban van amikor határokat, szabályokat kellene szabni neki. Van valami ötletetek?