Hogy kezelitek, ha a nagyszülők a ti gyerekeiteket kevésbé szeretik, mint a másik unokát?
Két kicsi unoka van a családban. A szüleim nagyon szerettek volna már unokát, úgyhogy repestek az örömtől, mikor a testvéremék bejelentették a baba hírét, totál izgalomban és lelkesedésben telt nekik ez az időszak, aztán miután megszületett a gyerek, teljesen beleszerelmesedtek.
A testvéreméket viszont fárasztja a kicsi, meg nagyon közel laknak, így jóformán minden nap ott hagyják pár órára a gyereket a nagyszülőknél egy hónapos kora óta. Mondhatni, félig ők nevelik.
Időközben mi is bejelentettük a második unokát, és bár örültek neki persze, de közel sem volt akkora lelkesedés. Értem én, lekötötte őket a másik gyerek, de azért baromi rosszul esett a lelkem mélyén, főleg, mert rendszeresen hallgattuk az áradozást, milyen aranyos, csodálatos, rendkívüli a kisbaba.
Aztán megszületett a mi gyermekünk is. Mi messzebb lakunk, nem túl messze, de csak egy kocsink van és busszal macerás eljutni a nagyszülőkig, így hétköznap, nem látják a gyereket, általában heti egyszer megyünk, hétvégén.
Nos, nem mondom, hogy nem szeretik a gyerekünket, de ha megjelenik a testvérem az övével, akkor a miénk onnantól eléggé le van tojva. A másik kerül a középpontba, csak róla van szó, vele kell foglalkozni, ő van ölben, mellé ülnek le játszani, a mi gyerekünkkel onnantól mi foglalkozunk.
A másik unokáról ki van rakva rengeteg kép, a miénkről egy darab. Soha nem hallottam, hogy bárkinek úgy áradoznának róla a szüleim, mint a testvérem gyerekéről, egyszerűen érezni lehet, hogy a két unoka közül az első az abszolút kedvenc.
Borzasztó minden héten ezt látnunk, és most már azon is elgondolkodtunk, mi lesz, ha a gyerek is észreveszi majd, hogy ő mindig csak "második". Értem én, hogy a másik unokát tízszer annyit látják, de az is fáj, hogy meg se próbálnak a miénkkel is gyakrabban találkozni, van kocsijuk, eljöhetnének néha hétköznap, csak akkor ki kellene hagyni egy napot a másik unokával és azt ki sem bírnák.
Egyszer-kétszer már céloztam a dologra, akkor nyilván ment a tagadás, hogy nem szeretik jobban a másikat, de legyünk őszinték, ezt látja az ember. Úgy érzem, lelkileg tropára mentem kicsit, nagyon bánt a dolog, hogy az én gyerekemet kevésbé szeretik.
Nem tudom, hogy kellene ezt az egész helyzetet kezelni...
válasza:Szerintem ez érthető. Nekünk is anyosek a szomszédaink. Majdnem minden nap elviszik a gyereket 1-2 órára, de ha nem is, heti 3x minimum. Születése óta. Egyértelmű, hogy nagyon közel állnak hozzá. Végig kísérik a fejlődését. Anyukam is imádja a fiamat és viszont, de látható hogy teljesen más a kapcsolat, mint anyosommal. Anyosomat meglátja a gyerek már sikongat és kereckedik hozza.
Nyilván ez fordítva is így van. Az a gyerek aki minden nap ott van nekik kedvesebb. Pont ezért.
Most hogy ezt te hogy kezeld, azt nem tudom. Fogadd el a tényt, hogy az ember úgy általában is azokhoz áll közelebb, akikkel többet találkozik.
Az lesz nehéz valóban, ha majd a gyerek is észreveszi. Nálunk még kicsi a baba, így a saját gyerekkoromat mesélném el példaként.
Apai nagyszüleim vidéken, tőlünk 200 km-re laktak és ebből kifolyólag nem voltunk mindennapi kapcsolatban, de mivel én voltam az első unoka, így jó darabig nem éreztem ennek a hátrányát. Amikor havonta 1x lementünk hozzájuk 2-3 napra, mindig én voltam a középpontban. Aztán megszületett az unokatestvérem, akik ugyanabban a városban laktak, mint a nagyszüleink és onnantól vele napi kapcsolatban voltak. Ő lett az "igazi unoka", és onnantól már akkor sem érdekeltem őket, ha éppen mi is ott voltunk. Persze velem is rendesek voltak, meg próbáltak kedveskedni, de még gyerekként is észrevettem, hogy őt jobban szeretik, fontosabb nekik. Ez mindig is nagyon zavart és sosem változott meg. Ahogy idősebb lettem, csak egyre rosszabb lett a kapcsolatom velük és mióta felnőttem, már egyáltalán nem is tartjuk a kapcsolatot.
Szóval szerintem az odáig természetes, hogy szorosabb a kapcsolat azzal az unokával, akivel napi szinten találkoznak a nagyszülők, de szerintem baromira nincs rendjén, ha ez a másik gyerek számára is nyilvánvalóvá válik. Én a helyedben megpróbálnék még egyszer beszélni erről a szüleimmel, hogy mire a gyermeketek óvódás korú lesz és már ő is érzékelni fogja a különbségeket, addigra megtanulják valahogy kezelni ezt a helyzetet, hogy igenis, ha ő is ott van, akkor ne a másik gyerek legyen körülrajongva, akit a hét többi napján is lehet ajnározni, amikor ti nem vagytok ott.
válasza:Vedd figyelembe azt a tényt, hogy a testvéred gyereke által lettek nagyszülők, az "aha-élmény" mindig hozzá fog kapcsolódni!
Nem írtad, milyen nemű vagy, de általában a lány gyereke a kedvenc a különbséget tevő nagyszülőknél.
válasza:
válasza: válasza:Nálunk is hasonló volt a felállás. Az anyósomnak már volt két unokája, amikor bejelentettük hogy babánk lesz. Mikor megszületett a kislányom, gyakorlatilag alig akart eljönni meglátogatni, azzal az indokkal, hogy piacra mennek a másik unokákkal! Na én utána még hívtam jó párszor, néha jött, néha nem.
Aztán kitaláltam azt, hogy telebombázom a Facebookomat képekkel, amin az anyukám és a lányom van, anyum egyébként példás nagyi, pedig ő se első unokás. Mindenféle posztokat kiraktam ami nagyikról szólt és csak anyukámat jelöltem meg :D
És láss csodát, hirtelen az anyósom is megváltozott, eszébe jutott hogy van még egy unokája.
Tudom ez kicsit drasztikus megoldásnak tűnik, de csak az lebegett a szemem előtt, hogy a lányom azt fogja látni, hogy az apukája családja konkrétan nem is törődik vele, ezt meg nem akartam...
Nálunk nincsenek másik nagyszülők...
Most azon gondolkodunk, leminimalizáljuk a találkozások számát havi egyre, hogy se nekünk, se a gyereknek ne kelljen folyton ezzel szembesülnie.
Egyszerűen nem tudjuk elfogadni, hogy heti egy alkalommal nem képesek lemondani arról az unokáról a mi gyerekünk kedvéért.
válasza:Nagyon megértelek. Én mindent megpróbáltam. Pl. direkt úgy szerveztem, hogy csak a mi gyerekünk legyen ott. Rendszeresen a másik gyerek nevén szólította, akkor is a másik gyerekről áradozott, ha megmondtam neki, hogy engem ez nem érdekel, stb. Nagyon fáj, de ez van.
Én megszakítottam vele a kapcsolatot, de nekem csak az anyósom. A férjem, ha akar találkozik vele, felőlem a gyereket is viheti, nem szólok bele. Mióta én kiszálltam a dologból egyik fél részéről sincs nagy igény a kapcsolatra.
válasza: válasza:Szerintem pedig ez nem elfogadható a nagymama részéről!
Beszéld meg vele ha nem változik semmi én is ritkitanam a talalkozast!
Ertem én h gyakrabban látja a másikat meg o az elso dehat ez nem ok arra h a tieddel ne foglalkozzon! Vagy ha ilyenkor megjelenik a másik unoka és elkezdik leszarni a tieteket én eljonnek a fene maradna ott!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!