Hogy állítjátok le a nagyszülőt, ha minden vackot meg akar venni a gyereknek?

Évek óta küzdök evvel.

Nálunk nincs ajándékozás ünnepeken kívül, legfeljebb nagyon ritkán. Ezt főleg az én anyukám nem akarja betartani. Tudom, más örülne, de én nem örülök. Én vagyok beállítva hárpiának, mert nem akarom ezt engedni. Annyi már a bazár, játék, hogy alig fér. Egy ideig csinálja, hogy nem vesz játékot, akkor vesz nekik gyümölcsöt, de annyit, hogy másnap vagy gyümölcsleves lesz, vagy ránk rohad. Vagy hoz kaját, szintén túl sokat (főzök rendesen). Ha valaki vesz valamit a gyerekeknek nagy ritkán, akkor mondja, hogy bezzeg az x.y vehet, csak ő nem. De ő hetente hozna valamit. Elvárná, hogy akkor mi se vegyünk - tényleg ritkán - semmit, mintha ugyanazok a szabályok lennének érvényesek rá, mint ránk.

És a legjobb, ha erélyesebb vagyok, mert részemből a kommunikációval amúgy nincs baj, akkor jön az, hogy mert ő csóró, és mi lenézésből nem fogadunk el semmit.

Már kértem szépen, csúnyán, ígértem, hogy ki fogom dobálni, amivel nem játszanak (akkor is én vagyok a szemét, aki kidobja szegény gyerekek játékát - amire rá se néznek), eltettem a szekrénybe, elvittem hozzá, hogy ez legyen ottani játék, de semmi nem használ tartósan, mert nem akarja elfogadni.

Hogy lehet úgy elmondani, hogy úgy is legyen? Az a hab lenne a tortán, ha nem is én lennék a hálátlan szemét p.csa, ahogy lejön néha, de ehhez már nem is ragaszkodom.