Hogy állítjátok le a nagyszülőt, ha minden vackot meg akar venni a gyereknek?
Évek óta küzdök evvel.
Nálunk nincs ajándékozás ünnepeken kívül, legfeljebb nagyon ritkán. Ezt főleg az én anyukám nem akarja betartani. Tudom, más örülne, de én nem örülök. Én vagyok beállítva hárpiának, mert nem akarom ezt engedni. Annyi már a bazár, játék, hogy alig fér. Egy ideig csinálja, hogy nem vesz játékot, akkor vesz nekik gyümölcsöt, de annyit, hogy másnap vagy gyümölcsleves lesz, vagy ránk rohad. Vagy hoz kaját, szintén túl sokat (főzök rendesen). Ha valaki vesz valamit a gyerekeknek nagy ritkán, akkor mondja, hogy bezzeg az x.y vehet, csak ő nem. De ő hetente hozna valamit. Elvárná, hogy akkor mi se vegyünk - tényleg ritkán - semmit, mintha ugyanazok a szabályok lennének érvényesek rá, mint ránk.
És a legjobb, ha erélyesebb vagyok, mert részemből a kommunikációval amúgy nincs baj, akkor jön az, hogy mert ő csóró, és mi lenézésből nem fogadunk el semmit.
Már kértem szépen, csúnyán, ígértem, hogy ki fogom dobálni, amivel nem játszanak (akkor is én vagyok a szemét, aki kidobja szegény gyerekek játékát - amire rá se néznek), eltettem a szekrénybe, elvittem hozzá, hogy ez legyen ottani játék, de semmi nem használ tartósan, mert nem akarja elfogadni.
Hogy lehet úgy elmondani, hogy úgy is legyen? Az a hab lenne a tortán, ha nem is én lennék a hálátlan szemét p.csa, ahogy lejön néha, de ehhez már nem is ragaszkodom.
31: nem, nem mindenki értetlen.
De hogy jön ez ide?!
A kérdésben lévő nagyszülőt viszont nem lehet leállítani, ezért jobb elfogadni - mégsem verhető agyon! :D
34: Vannak értetlenek, akiken a határozottság sem segít, mert hiába is mondja az ember, csak a magáét fújja és nem képes nézőpontot váltani.
Sajnos nálunk a rokonságban is van ilyen és hiába minden következetesség, határozottság - falra hányt borsó!
#34,ez nem így van. A határozottságommal nincs gond, de írtam is, hogy kértem már többféleképpen is. Nem vagyok az a finomkodó típus, inkább egy kicsit nyers.
Egy ideig használ, aztán anyu úgy van vele, ha már ott van, úgysem dobom ki, vagy ha már a gyerek látta.
Anya úgy van vele, hogy ha már ott van, úgyse dobom ki. Na pont ez a baj! Ha már ott van, nem dobod ki. Tessék kidobni! Esetleg kétszer. Harmadszorra a fejemet teszem rá, hogy nem hoz. Ha nem akarod a gyerek előtt, akkor a gyereket bent tartjátok a szobában, és te még az előszobában elveszed és viszed a kukába. Persze, hogy hozza, ha nincs következménye! Nem kérni kell! Közölni!
(38, akkor rosszba lesz az anyós a vejével. Akkor már inkább a saját lányával legyen konfliktusa.)
39, utolsó mondatoddal egyetértek teljesen. A párom ne keveredjen bele inkább, nálunk mindenki a saját szüleivel tárgyal, ha kell.
A kidobást ígértem már, és pár dolog ki is ment, de inkább visszaküldtem, hogy legyen nála. Ennek a hozama, hogy én vagyok a tuskó, de evvel mondjuk tényleg együtt tudok élni, talán ez is megoldás hosszabb távon. Majd ha ő se fér el (bár ő nagyon gyűjtögető típus), csak abbahagyja.
Mindenesetre köszönöm a válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!