Hogy állítjátok le a nagyszülőt, ha minden vackot meg akar venni a gyereknek?

#10

Ez lehet, hogy engem támaszt alá, ezek szerint azt akarja láttatni, hogy neki mennyi pénze van, miközben nincsen.

Jaj, hagyjátok még ezt az "örüljön, hogy vesz valamit" kezdetű szöveget. Nem, nem kell örülni annak, amikor valaki ennyire figyelmen kívül hagyja a kérésünket, a lóf*szért nem képesek egyes felnőtt emberek tiszteletben tartani más felnőtt emberek kérdését.

A kérdező se azt mondta a nagymamának, hogy semmit ne vegyen, csak hogy mértékkel, kevesebbet. Ennyi.

Olyan utálatos dolog állandóan tukmálni a másikra a kaját, a kacatokat, bármit, mikor a másik már százszor elmondta, hogy ne. Ti is ezt csináljátok a gyerekeitekkel?

Anyósom volt ilyen, és nekem nem is a vásárlással volt kifejezetten bajom, hanem hogy ő ilyen igazi kínai, ócska, sorjás, egyszer használatos szarokat vett.

Több mint két évembe telt leszoktatni, úgy hogy sikerült meggyőzni, hogy higgye el, tényleg minden szarja megvan a gyereknek, de az élményeknek mindig örül. Így sok szép szó, és veszekedés után rájött hogy vigye el a gyereket moziba, vagy kisvonatozni, vagy állatkertbe.

Aki szerint ez felesleges feszültség keltés, az próbáljon úgy következetesen nevelni és rendet tartani egy véges tároló hellyel rendelkező lakásban, hogy a nagymama minden egyes alkalommal hoz valami nagy játékot. A gyerek nem érzi az ajándékok értékét, a túl sok holmi közt elveszik a figyelme, a szülőknek meg nem öröm ládák közt élni és azt logisztikázni, mikor melyik dobozt hozza elő. És akkor még nem vették meg neki azt, amire tényleg vágyik, mert más hozott már 5 valamit addig hasonló funkcióval, csak a kínaiból, annak megfelelő minőségben.

Ugyanezzel küzdök, annyit elértem, hogy már kisebb és jól célzott dolgokat vesznek. Ehhez kell, hogy minden találkozáskor elmondom, mit szeret és mi hasznos a gyerekeknek; mi az, aminek 3 percig örülnek, de aztán a villával zenélés is érdekesebb lesz nála.

A rendszer jelenlegi hibája, hogy miután odaadták az amúgy jó dolgot (könyvet, foglalkoztató füzetet, ceruzát, filcet, szóval fogyó eszközöket), rögtön várják a gyerek visszajelzését kitörő öröm formájában. Ha nem történik meg, leszúrják, hogy milyen neveletlen. Dolgozunk rajta, de én például direktben elutasítottam minden fél méternél nagyobb játékot, amit nem egyeztettünk előtte. Lehet, hogy én is hárpia vagyok, de így se tudok sokszor uralkodni a már összegyűlt játékok felett.