Nagyszülők, legyetek őszinték! Előfordul ez mással is? Bővebben lent.

Csak találtok indokot, hogy miért ne...

Ha valóban 300 méterre lakik, igazán megpróbálhattatok volna már TI átmenni a gyerekkel. Aztán max nem mennétek többet. De meg se próbáljátok. Nem a nagymamának adok igazat, mert ő a kötsög, de ti is adhatnátok neki egy igazi próbát, amin eldől minden.

Nem nagyszülő vagyok, hanem az unoka, de abszolút meg tudom erősíteni, hogy van ilyen. Az apai nagyanyámnak van kedvence és ezt soha nem is rejtette véka alá. Vele mindig rengeteget foglalkozott, folyton vett neki ajándékokat, a többi unoka meg nem érdekelte különösebben. Anyukám mesélte, hogy az egyik családi találkozó pont a szülinapom közelében volt, én kb. 8-10 éves lehettem és én nem kaptam tőle semmit, a kedvence meg igen, csak úgy. Én voltam amúgy az első unokája és kiskoromban közel is laktunk hozzá, szóval nem ezért. Valószínűleg szimplán annyi a magyarázat, hogy neki a gyerekei között is volt kedvenc és az ő lánya lett így a kedvenc unoka. A nagynéném amúgy rendes, ő mindig kedves volt velem, ha találkoztunk és az unokatestvéremet se utáltam soha a kivételezés miatt.

Már felnőtt vagyok, szóval különösebben nem érdekel a dolog, 10 éve nem is láttam. Nem bosszúból vagy ilyesmi, egyszerűen csak sose kötődtem hozzá, mivel ő is mindig kb. idegenként kezelt.

Szerintem ez van:"ők már nagyobbak, és ezzel az aprósággal meg most nem tud mit kezdeni"

Attól még fura, meg bunkó dolog is, hogy meg sem nézi a kisbabát.

"Engem ez azért zavar, mert ezzel a fiam meg lesz fosztva a nagyon értékes nagyszülő-unoka kapcsolattól."

De azért tuldrámázni sem kell, kb. 1 éves koráig világát se tudja egy csecsemő.

Van ilyen, persze.

Anyosomnak két fia van. Az idősebb elvalt, van 3 fia illetve a jelenlegi barátnőjének 2 lánya az előző kapcsolatabol. Nálunk nekem van egy lányom az előző kapcsolatombol. Közös gyerek nincs. Minden gyerek felnőtt korú már és az én gyerekem illetve a sogorom barátnőjének a gyerekei korban egymáshoz kozeliek és kb egyszerre kerültek a családba.

Anyós nagyon szereti a lányomat, mondjuk ő is anyósomat. Itt él nalunk, igy ugye mindennap találkoznak. A gyerek akkor is bekopog hozzá pár szót beszélgetni, ha későn jön haza.

A fiúkkal nagyon ritkán találkozik. Ők egy utcanyira laknak, illetve egyikük pár hónapja másik varosba költözött. Sosem hívják fel a nagymamát. Az idősebb 5 eve nem volt itt, a két fiatalabb tavaly január elsején ide tévedt.

A lányokat a 10 év alatt kétszer látta.

Minden alkalomra ajándékoz, mindenkinek ugyanakkora összeget. A lányomnak a kezébe adja, a fiúkét és a két lányét a sogoromnal hagyja. Soha fel nem hívják, hogy legalább megköszönjék.

Tehát nem mindig a nagyszülő am a hibás....

Lehet hogy egyszerűen nem tud mit kezdeni már egy babával, fél hogy átad neki valami vírust, vagy hogy sírni fog ha felveszi, vagy egyszerűen már sok neki egy kisbaba.

Bár általában inkább férfiak szokták ezt érezni hogy akkor tudnak a gyerekkel kezdeni valamit ha már lehet vele beszélgetni, meg menni ide-oda programokat csinálni.

Illetve még az jutott eszembe, hogy veled milyen a kapcsolata? Vannak olyan butácskább emberek akik azért nem szeretik az unokájukat mert a gyerekük választottja nem tetszik nekik, és mindig az jár a fejükben hogy az a gyerek félig a gyerekük választottja, ahelyett hogy arra gondolnának hogy félig az ő gyerekük.

A fiúk ahogy idősebbek lettek, kamaszodtak, nem akartak már jönni a nagyanyjukhoz annyit. Aztán amikor elváltak a szüleik, az anyjuk már nem erőltette, hogy jöjjenek, a sogorom meg kimondottan xarok bele típus, őt nem érdekli, mit csinálnak a gyerekei. Mondjuk az anyja se nagyon érdekli, úgy havonta hívja fel 5 percre, kb negyedévente jön el hozzá. A férjem azt mondja mindig ilyen volt. A lányok meg nagyon elfoglaltak állandóan az anyjuk szerint...

Igen, nyilván a napi kapcsolat is számít, de náluk pl volt egy nyelvi akadály is: külföldön élünk, a férjem és anyosom nem magyar, nem is beszélnek magyarul. A gyerekem pedig nem beszelte anno az ő nyelvüket. De kezdettől megoldották ezt is.