Nagyszülők túlzott foglalkozása az unoka irányában?

Adott egy 1 éves kislány, egyenlőre egyke, első gyermek nálunk.

A nagyszülei helybéliek. Az utóbbi időben a látogatásaik száma megnőtt. (Naponta min. 2 óra) ezzel így semmi probléma nem lenne, viszont a lány az apját ellöki magától, sírva menekül előle ,mert ugye ő dolgozni jár, nagyon keveset van itthon. Ez nagyon nem esik neki jól, de nekem sem. Igazából jól elvannak, ha kettesben vannak, de ha van ott még valaki, akkor inkább ahhoz menne.

A nagyapjához nevetve rohan,emiatt cukinak van mondva, és mivel azt mondják igényli, ezért is jönnek állandóan. Úgy gondolom ez így nincs rendjén, a kislány fejében rosszul van az a bizonyos sorrend. Amikor az apjának van ideje, itthon van,vele foglalkozik, de ez az idő olykor kevesebb mint amit a nagyszülők társaságában tölt. Nagyon családcentrikusak, és igazából semmi problémám nincsen velük, de nem tudom hogyan mondhatnám el nekik hogy amit tesznek, hiába jó, nem jó. Nekem ők anyós-após. Én nem ilyen családban nőttem fel,hogy ezt a helyzetet jól tudjam kezelni . ( Volt pár vita arról ,hogy anyós beleszólt mit hogyan kellene szerinte csinálnom (inkább parancs volt)) akkor egyszer tettem helyre a saját stílusomban ,ami nem túl barátságos, azóta ezzel nincs gond, de ezt már más helyzet, így kérek másoktól tanácsot, mit tehetnénk, hogyan,hogy ne vegyék a szívükre a lényeget,de elfogadják hogy ha jönnek is, kevesebbszer és kevésbé (elkényeztetős) nagyszülő stílusban. (Akaratos erős puszik, állandóan kézben, és minden még ki sem mondott nyikkre cselekedés)

Köszönöm, ha elolvastad és elmondod a véleményed ,te mit és hogyan tennél.

Külön megköszönném ,ha arra is tudnátok megoldást,hogy lehetne az apjához "visszazökkenteni"