Nagyszülők túlzott foglalkozása az unoka irányában?

Az apájától biztos nem azért menekül, mert sokat vannak ott a nagyszülők.

Ahol együtt laknak a nagyszülőkkel, ott még többet vannak együtt a nagyszülők az unokával. És ott sem hallani ilyen problémáról.

Ha neked sok, amennyit nálatok vannak, akkor ezt valahogy kommunikálni kell. De a kisgyereknek biztos nincs ártalmára.

1 éves pár órára már lehetne az anyukája nélkül. Mi lenne, ha nem ők jönnének hozzátok, hanem magukhoz vinnék át (vagy te vinnéd át hozzájuk)? Ha nem is mindig, de legalább időnként, és ha mindenkinek jó így, akkor egyre gyakrabban.

Akkor nem nálad okoskodna anyósod. :-)

Ill. akkor legyen a kisgyerek a nagyszülőkkel, amikor apuka dolgozik. Akkor délután ill. este lehet apuka kettesben a kisgyerekével. Ha jól értem, akkor szívesen van vele.

"a látogatásaik száma megnőtt. (Naponta min. 2 óra) ezzel így semmi probléma nem lenne"

Akkor hagyd, hogy jöjjenek továbbra is, a gyereknek is fontos, hogy minél inkább lehessen kapcsolata a nagyszüleivel, amíg még élnek.

"az apját ellöki magától, sírva menekül előle ,mert ugye ő dolgozni jár, nagyon keveset van itthon. Ez nagyon nem esik neki jól, de nekem sem. Igazából jól elvannak, ha kettesben vannak, de ha van ott még valaki, akkor inkább ahhoz menne."

Ha igazából jól elvannak, akkor ne csinálj abból nagy ügyet, hogy időnként ellöki magától. Ha úgy érzed, amiatt löki el, hogy túl keveset van vele, és hogy ha kettesben vannak, akkor jobb, akkor intézzétek úgy, hogy amikor az apja vele lehet (ami viszonylag ritkán van), akkor ne legyenek ott a nagyszülők is, vagy legalábbis ritkábban: mondjuk hét közben mindig kettesben lehessenek, a nagyszülők meg csak hétvégén legyenek ott az apuka jelenlétében, hét közben meg olyankor jöjjenek, amikor apuka nincs otthon, mondjuk délelőtt vagy kora délután.

"Úgy gondolom ez így nincs rendjén, a kislány fejében rosszul van az a bizonyos sorrend."

Rosszul gondolod. Felnagyítasz valamit, ami nincs is, hiszen a nagyszülőkkel is jó elvan a gyerek meg az apjával is.

"Nagyon családcentrikusak, és igazából semmi problémám nincsen velük"

Na látod. Tudod, milyen sokan milyen hálásak lennének a sorsnak, ha legalább egy ilyen nagyszülő lenne az életükben?...

"hogyan mondhatnám el nekik hogy amit tesznek, hiába jó, nem jó"

Jó az, ne mondj nekik semmit, max. annyit, hogy pl. holnap majd délelőtt jöjjenek, ne estefelé, mert nagyon szeret a kislány kettesben játszani az apukájával. Aztán majd holnapután is mondod, stb. Kis adagokban, afelé terelgetve őket, ami nektek is még jobb lesz. Nem kell ebből drámát csinálni.

"egyszer tettem helyre a saját stílusomban ,ami nem túl barátságos"

:) Akkor főleg ne menj bele, ne generálj konfliktust, ne vedd el a kedvüket az unokázástól, csak tereld a megfelelő mederbe.

Ha jó velük a kapcsolat és ők is nektek akarják a legjobbat, szerintem le lehetne velük ülni a férjeddel együtt és megkérni, hogy adjanak nektek egy kis időt hármasban. Esetleg csökkenteni a mindennapos látogatásokat heti pár alkalomra.

Azt viszont nem hiszem, hogy az apjával a nagyapja miatt nem jó a kapcsolata, lehet szimplán el van hanyagolva általa. Persze megértem, hogy sokat kell dolgoznia a férjednek, de ha van szabadnapja vagy szabadideje azt mindenképp a gyerekével töltse és használják ki az időt, akár csak kettesben. Ezt nem fognám a nagyszülőkre.

"szerintem le lehetne velük ülni a férjeddel együtt és megkérni, hogy adjanak nektek egy kis időt hármasban"

Hát, ha én lennék az egyik nagyszülő, és így adnák elő, nekem rosszul esne, akkor is, ha kedvesen mondanák, mert minél nagyobb lenne a körítés (leülni, beszervezni a férjet is, aki eleve ritkán van otthon...), annál inkább úgy érezném, hogy valami nagyon rosszat csináltam eddig...

5-ös

Úgy értettem miszerint elmondani a nagyszülőknek, hogy a kislány nem tölt elég időt az apjával ezért megkérni őket, hogy adjanak teret kettőjüknek, de nem a nagyszülőkkel van a probléma :D