Mostanában mennyire gyakori az, hogy valaki 30-vagy 40-valahány évesen nagyszülő lesz?

"Nagy karrier"

Nekem 27 évesen indult be a karrierem. Azóta van egy 149 nm Budai lakásom, egy új Golfom és saját vállalkozásom. Ja és 20 évesen már apa voltam. Mégis többre vittem mint az ide irkálók nagy része valaha is fogja. Bár elismerem nagyképűen hangzik.

Sok diplomást ismerek aki sz.ik a karrierre, csak azért tanult hogy jobban keressen. Amikor jobb lehetőséget kaptak gondolkodás nélkül váltottak. A végeredmény a pénz. Tehát nem mindenki vágyik arra higy elismert legyen.

31. Gratula. Tudom sokat számít a család támogatása is ilyenkor amikor az ember gyerekkel karriert akar. A nélkül nem menne. De 20 évesen is más mint pl 17 évesen. Feltételezem te már elvégdzted az iskolát. Ez nagyon sokat számít.

Én is ismerek 20 éveseket akik már dolgoztak mikor gyerekük születhetett bár ez külföldön történt, itthon ez semennyire se elfogadott, 20 alatt szinte csak kisebbségiek szülnek. Akiket ismerek nem feltétlenül úgy kell elképzelni hogy a szüleikkel élnek.

És semmivel se jobb pl 26 évesen gyereket vállalni ha ugyanúgy minimálbért dolgozik az ember. Mert abból házat nemigen lehet venni. Tehát ha 30 évesen vállalsz gyereket lehet hogy ugyanannyid van mint egy 20 évesnek. Nem az a lényeg hogy hány éves az ember hanem hogy mennyire céltudatos.

És most direkt nem azt írtam hogy x évesen szülni, mert ha férfi az illető akkor több lehetősége lesz mert nem neki muszály otthon maradni a gyerekkel. A nőnek kell sokkal jobban meggondolni a dolgot. Ez mindig így volt, mivel a nő lesz terhes, neki is kell szoptatni, ő esik ki a munkából, őt fogják hátrányosan megkülönböztetni az állásinterjún mivel gyerekekkel nem fogják felvenni...

"És semmivel se jobb pl 26 évesen gyereket vállalni ha ugyanúgy minimálbért dolgozik az ember. Mert abból házat nemigen lehet venni."

Nagyon jól összefoglaltad, erre próbáltam célozni a válaszaimban.

Igen, természetesen sokat számít a család támogatása is. Nyilván itt is fontos az egyensúly. Mert ha a nagyszülők nevelik, az nem jó. Segíteni viszont teljesen normális dolog, bár sokan úgy kezelik, mintha az is ördögtől való lenne. Pedig teljesen normális, egy szerető családban.

"Feltételezem te már elvégdzted az iskolát. Ez nagyon sokat számít."

Persze, bár az egyetemet akkor még nem. Annyi, hogy kaptam ösztöndíjat, amit be tudtam fektetni már akkor is. Volt valamennyi megtakarításunk, bár nem sokra volt elég. Az első évek anyagilag nehezek voltak, ez tény. De azért küzdeni, hogy megteremtsünk mindent a gyermekünknek hatalmas eltökéltséget adott mindkettőnknek. Olyat, ami gyermektelenül biztos vagyok benne, hogy nem került volna felszínre bennünk. Most valószínű betanított munkán lennénk külföldön (ugyanis azt terveztük, mielőtt párom terhes lett). Igy viszont itthon sikerült megteremteni mindent, Covid előtt egy panasz nem hagyhatta el a számat. A karantén, ami betett, 1 év munka nélkül... annyi, hogy volt mihez nyúlni legalább. Bár most megint nincs megtakarításunk, legalább házra nem kell gyűjteni.

Remek 31, és ez pontosan kit érdekel? A nagy karriert nem szó szerint írtam, nem kell olyat belehallucinálni, ami nincs. Kb mintha azt írtam volna “nagy/nagyszerű ötlet”.

16-17 évesen iskolába járva, otthon lakva, baromi okos dolog gyereket szülni, amihez egyértelműen a szülők kellenek, mert ennyi idősen aligha van munkád, stabil fix fizuval és saját/bérelt lakásod.

Amúgy maradjunk annyiban, hogy pasiként milliószor egyszerűbb a téma, hisz ha nem tévedek nem neked kell kihordanod a gyereket, nem te esel ki a suliból hónapokra, nem te kell megszüld, nem te kell évekig/hónapokig otthon maradj vele stb stb. Ja és persze nem is te maradsz vele tök egyedül, ha a pasi meggondolja magát és mégis csak lelép, mert nem akarja magát ilyen fiatalon elkötelezni! Ismerek pár fiatalon szült nőt, akiknek még az érettségit megszerezni is kínszenvedés volt a gyerek mellől, miközben az apukák vígan éldegéltek, az egyik lelépett, a másiknak meg szimplán nem kellett terhesség-szülés és állandó gyerekneveléssel vesződnie, hisz azt a lány csinálta…

19 éves vagyok, kétmilliót keresek.

A barátnőm 17, eszünkbe nem jutna elvetetni, ha becsúszna egy gyermek. Csupasz seggre hát..:D nem mindenki életképtelen csak azért, mert nektek nem jött be az élet

Most mi van, 18 évesen én már a Chiron-ra utaltam a pénzt, és volt egy magánrepülőm is, ja nem mellesleg 3 diplomám is volt. :D

Tudod neten mindenki azt állít amit akar.

Változnak az idők. Az én nagymamám még 16 évesen szült, anyukám 19,20,39 és 40 évesen, én 20,22 és 30 évesen, a férjemmel 14 éves korom óta együtt vagyunk.

Volt már saját lakásunk is az elsőnél, igaz hitelre, de nem szorultunk anyagilag senkire. Fizikailag meg a nagyi nem tudott segíteni, mert épp szült. Merthogy másfél nappal később született meg az öcsém, mint az én első gyerekem, plusz utána még 11 hónappal később még egy öcsém. Szóval nulla nagymamás segítségre számíthattam. Az én lányom 25 éves elmúlt amikor szült, bőven le tudott diplomázni addig, én így viszonylag hamar, 45 évesen lettem nagymama és segítek ahol tudok, amikor szeretnék. Iszonyú jó dolog fiatalon nagymamának lenni, mikor sokan a korosztályomból még az első gyereküket tologatják a babakocsiban. Tény persze, hogy jobban élünk most anyagilag, mint akkoriban, mikor az elsők születtek(a Bokros csomag környékén szülni elég szívás volt), de ettől függetlenül jobb fiatalon "túllenni" a gyerekvállaláson, most sem tenném másképp. De mindenki úgy csinálja, ahogy szeretné, meg ahogy tudja. 1 életünk van, ha valaki nem akar soha életében gyereket, azt is el kell fogadni és talán jobb is annak a gyereknek, aki nem születik meg így. Persze ha az akarat megvolna hozzá, csak az egészség nem, az szomorú, abba bele sem tudok gondolni..

Kit érdekel a kamu pénzed?😂

Komolyan erre vered, hogy egy anonim oldalon “menőzöl”? Iszonyatosan szánalmas és gáz.