Hogyan sikerült feldolgoznotok egy olyan közeli rokonotok halálát, aki elmart maga mellől titeket néhány évvel ezelőtt, de mióta gyógyíthatatlan beteg, újra megjelent?
Bocsi, ha kicsit zavaros a kérdés, nem jó idegállapotban írtam...
Szóval olyan nagyszülőről lenne szó, aki akkor jelent meg az életetekben évek múlva, amikor már kiderült, hogy gyógyíthatatlan beteg és maximum hetei vannak hátra.
Nekem az egyik nagyanyám nem kifejezetten gonosz, de elég érdekes egy asszony volt mindig. Nem volt normális kapcsolatunk, csak muszáj jellegű. Most már öreg és le van robbanva, ritkán látom, főleg mióta járvány van egyszer láttam. Hívni egymást sose szoktuk. Nem érint meg. Sajnálom, mint embert, de ennyi. Ha nem lesz se lesz semmi különbség, hiányozni se fog, mert a zeró kapcsolat hogy hiányozna?
Nem nagyon értem mit akarsz feldolgozni. Meg se halt még. Ha nincs vele kapcsolat, akkor nem mindegy él vagy sem? Ahogy írsz róla, most is csak bánt benneteket, jobb volt míg úgymond nem volt… szóval nem azt kell feldolgozni, hogy rájöttél mennyi idő veszett kárba és most késő. Akkor mit kell feldolgozni?
Hát nézd. Nekem öreganyámmal jó pár évvel ezelőtt megromlott a kapcsolat.Pár hete temették. Az utolsó majdnem 3 évet kórhátban elfekvőben idősekotthonában töltötte.
Úgy halt meg, hogy soha! nem láthatta,ismerhette meg a 3 gyerekemet. Ez nekem elégtétel.
Eltemették nélkülem is,és semmit az égadta világon nem érzek - némi dühöt leszámítva - iránta.
6-os:
Hazaengedték a kórházból meghalni. Napjai, vagy hetei lehetnek hátra, sajnos. Alig 6 hete terítette le egy betegség, amivel nem volt hajlandó orvoshoz fordulni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!