Apukám beszélhet így a kisfiunkkal?

32. Már bocs, de az én anyámék olyanok voltak. Verés, durva beszéd, káromkodás, érzelmi, lelki bántalmazás. Ha "hiperérzékeny", meg "életképtelen" vagyok, akkor éppen ettől, a hiányzó érzelmi biztonságomtól, meg attól a ténytől, hogy én is így beszéltem/viselkedtem gyerekként másokkal, mert ezt tanultam el. Rohadt sok hátrányom származott ebből és rengeteget kellett dolgoznom magamon. Igen, sérült vagyok, de éppen az általad idealizált bánásmód miatt. Senkinek nem kívánom.

Erős tagadást érzek a részedről. Erős ember abból lesz, aki érzi, hogy szeretik, megbecsülik. Ha ezt a családjától megkapja, akkor mások már kevesebb eséllyel tudnak sérülést okozni neki az ellenkezőjével, mert kialakul egyfajta védettség.

33:

"Erős ember abból lesz, aki érzi, hogy szeretik, megbecsülik. Ha ezt a családjától megkapja, akkor mások már kevesebb eséllyel tudnak sérülést okozni neki az ellenkezőjével, mert kialakul egyfajta védettség."

Bezony ám!

Ezeket a mondatokat kőbe kéne vésni, olyan igazak!

35. Ebben igazad van, de akkor, hogy a kérdező gyerekénél maradjunk:

Ha ugyanilyen kedveskedve mondja majd egy gyereknek, hogy "f.szkópé", hiszen az rendben van, és jófej dolog, majd kapja érte a feketepontt, a beírást, meg behívják a szüleit, szerinted mit fog érezni? Kriminalizálják egy olyan viselkedésért, ami szerinte teljesen rendben van, az iskola szerint meg nem fér bele a tiszteletteljes társas viselkedés kereteibe. Akkor a magyar közoktatás túlreagálja? Mert napi szinten büntetnek ilyenekért gyerekeket.

Bocs, egy utolsó szempont a 36-os hozzászólásomhoz. És olyankor szembesül vele az ember, hogy az a bánásmód, amiben ő részesült, az össztársadalom szemében nem elfogadható, nem civil viselkedés. És akkor felvetődik benne, hogy ő akkor ott azt a bánásmódot tényleg megérdemelte? Őt bűntetik, megszégyenítik érte, de őt akkor, ott senki nem védte meg, nevettek rajta és nem mondták azt hogy nem oké?

Ilyankor nem az jut az eszébe, hogy a papi milyen kedves és vicces volt.

Akkor képzeljük el a szituációt, hogy a gyerek kedveskedve, viccelődve, nevetgélve f.szkópénak hívja a nagypapát.

Rendben lenne? Nem szidnád le?

Nem akkor sérül a gyerek, amikor a nagyapa viccelődik vele, hanem akkor, amikor rájön, hogy abban a helyzetben papa volt Jupiter, ő meg a kisökör, és ha ezt felhozza még a tetejébe rosszfej is lesz, meg túlérzékeny, de ha ő bármilyen kontextusban nem a megfelelő embert f.szkópézza le, akkor azt a "viccet", amit a nagypapa meg ő értett, az iskola meg a munkahely majd nem fogja A gyerek megbűnhődik a viccért, sérül az igazságérzete, az önérzete, az önbecsülése, és nagy eséllyel a család is lefogja szidni, teljesen elfeledkezve arról, hogy ők tanították neki ezt a viselkedést/nem torkolták le érte a nagypapát. Rájön, hogy igazságtalanság történt vele szemben, de a tetjébe még ő lesz a rossz, és azt is elvitatják tőle, hogy ezt sérelemként élje meg.

Lehet, hogy ez "meetoosan" hangzik, és elismerem, biztosan van, akik visszaélnek a sértődéssel és a meetooval, de kicsiben a fent említetthez hasonlók is feldolgozandó élmények, amelyeket a mai troll-hangulatban, a többiek tagadása mellett iszonyú nehéz feldolgozni, de szerintem az egész alapja az az általános és nagyon mélyen húzódó konfliktus a társadalmi szinten elvárt és az oktatásrendszer, törvények, íratlan szabályok által kikényszerített viselkedés norma között, meg a mindennapi kis hatalmi játszmák és hierarchia által uralt mindennapi viselkedésformák között húzódó ellentét.

Persze, ettől a sérüléstől a kérdező mint édesanya könnyedén megóvhatja a gyereket azzal, ha elmagyarázza a gyereknek, hogy nagypapa hülyéskedett, nem akarta bántani őt, de ő semmiképpen se nevezzen így senkit, mert megbánthat vele másokat és így egyébként nem viselkedünk.