Apukám beszélhet így a kisfiunkkal?

"Jófejség". Soha nem értettem, ezt miért tartják jófejségnek. Engem "kissz@rosnak" hívott a család, nevettem én is, mert éreztem, hogy elvárják, ezt kell tennem ahhoz, hogy jó fejnek tartsanak, meg elfogadjanak. És azért elég durva, ha az ember a saját cslaádjában is ilyen elvárásokkal, kvázi beavatási szertartásokkal szembesül. Én mondjuk a saját anyámtól, aki elvileg feltétel nélkül kellett volna szeressen, de tesótól, nagyapától sem esik jól az ilyesmi.

Arról nem is beszélve, hogy egy gyerek (pláne egy 6 éves gyerek) identitását, önbecsülését ilyesmi is alakíthatja. Hiszen az most főként attól függ, hogyan, milyennek látja őt a közvetlen környezete. Tehát a család, a nagyapa.

Elhiszem, hogy nincs benne semmi rossz szándék, de én azért a lelkére beszélnék a papának, hogy maradjon csak simán "kópé", ha lehet.

16-ra:

Vagy egyszerűen szájon vágja őt a társa, akit így nevez - minden rosszindulat nélkül.

Hatalommal való visszaélésként is értelmezhető, olyan, mint a barack. A gyerek megtanulja, hogy a felnőttek, a tanárok, a munkáltatói stb. így is hívhatják, bármit megtehetnek vele szemben, ő nem tehet semmit, nem szólhat vissza, mert neki nincs hatalma, a felnőtt pedig jobban tudja. Vagy kiangolnázza magát azzal, hogy "Jaj, hát vicc volt! Nem értetted a tréfát?"

Könnyű legyinteni rá, meg "túlérzékenységnek" bélyegezni, de szerintem jól érzed, hogy sötét dolgok ezek. Észrevétlenül is sérülést okozhatnak, ráadásul az egyén internalizálja és továbbadja minden rosszindulat nélkül, így másoknak is sérülést okoz. Így maradnak fent és terjednek a (pszichológiai értelemben vett) mémek.