Ti mit tennétek a helyemben? Párommal és 1 éves kisfiúnkkal albérletben élünk. A párom most azt szeretné, hogy költözzünk a szüleihez.

Hát én nem költöznék, az tuti. Pedig én jóban vagyok az anyósommal, de lehet, azért mert két faluval odább lakik.

Csak konfliktusokat szülne a ki vigyáz a gyerekre, ki főz, ki mos, ki takarít, mert ugye anyós otthon lesz a saját házában, minden 100 éve ugyanott, megszokott dolgok, te ott idegen lennél, vendég, de azért csinálj meg mindent az ő szája íze szerint. Ááááá, inkább 1000* albérlet.

Azért is sírhat, mert nincs vele összeszokva, idegennek tekinti.

Ha nem túl rossz a viszony, érdemes lenne megpróbálni, mert az albérlet elég kilátástalan út az önálló otthon felé.

Ha megfelelően takarékoskodtok, és nem mentek egymás idegeire, akkor talán jó megoldás lehet.

igen, nálunk is így van, hogy anyám havi szinten látja a gyerekeket de remekül megvannak vele. Anyósom meg hetente, hát jó sokáig ordított a kicsi, volt, hogy le sem lehetett tenni náluk. Érzi, hogy az anyja kit szeret :)

Egyébként naná, hogy a párod nem érti, mi a bajod, ő haza megy, az teljesen más érzés. Vesd fel, hogy anyádékhoz mennétek, vajon mit szólna?

Ne költözzetek össze!

Ugyanígy jártunk. Sok volt az albérlet, könyörögtem a férjemnek hogy költözzünk a szüleimhez. Sajnos itt ragadtunk. Most azért küzdünk hogy elmehessünk innen, minél hamarabb. Most jön a babánk, augusztusra várjuk, és a férjem így is megtesz mindent hogy elmehessünk innen. Azt mondta ha kell zsíros kenyeren él csak hogy legyen mit ennie a babának és nekem. Borzasztóan sajnálom hogy nem hallgattam rá, igaza volt, mert ő már átélt egy ilyet. Most én is tapasztalatból mondom nektek, hogy ne költözzetek össze anyósoddal. Én is éltem volna inkább zsíros kenyéren, csak hogy albérletben maradhassunk.