Miért nem érzem jól magam ahol vagyok? Albérletben lakunk a párommal és 20 hós kisfiunkkal, de azt érzem, hogy visszamennék a szüleimhez. Miért lehet ez? Eddig tetszett a hely, és minden, de most nem akarok már itt lenni.

Vagy a hely, vagy a helyzet nem tetszik már.

Vissza.... veszélyes irány

"azt érzem, hogy visszamennék a szüleimhez"

Hány éves vagy? Nagyon gyerekes a gondolkodásod, annak ellenére, hogy már neked is gyereked van!

Lehet, hogy eddig mindenben kiszolgáltak a szüleid,

most meg ott állsz "cselédség" nélkül??

Több okot is látok erre,de neked kell érezned,mi a baj.

Lehet a bezártságtól.Van-e lehetőséged kikapcsolódni néha?Nem vállaltad túl magad?Párod segít-e a gyereknevelésben,háztartásban?Esetleg túlzottan kimerült vagy?

A pároddal való kapcsolatod rendben van?Nem azért vágysz vissza a szüleidhez,mert ők a biztonság,társaság,amit esetleg a párodtól nem kapsz meg?

Vagy egy ok jutott még eszembe magamból kiindulva.Mi abban a lakásban lakunk,amit a férjem az első feleségével vett.Eleinte elfogadtam,hogy nem akar innen elköltözni,de nem engedett semmin változtatni,újítani.Nem lehet,hogy az albérletet nem érzed az otthonodnak?Ezen a bezártság csak ront.

Akkor ezek szerint most tudatosul benned,hogy már felnőtt vagy...

Bepánikoltál,hogy ez már nem az az élet,mikor bedobod az unalmat és anyudék megoldják a gondjaidat. Vmi miatt ez ki jött belőled.Van esetleg olyan probléma,amivel eddig nem találkoztál?

Én 18 éves koromban költöztem el otthonról páromhoz. Ekkortájt. Karácsonykor nem tudtam,hogy mit keresek én itt,a megszokottat akarom,anyukámékat stb. Még akkor beláttam,hogy vége! Innen nincs visszaút,a magam életét élem és úgy csinálom,ahogy akarom.Persze mentünk anyuékhoz 1 napra,de merőben szokatlan volt. Azóta eltelt 8 év és már tök normális,hogy 1 nap itthon,1 nap itt-1 nap ott.

De nem csak a karácsony volt a fura,hanem minden más.

Nehogy vissza menj, kb egy hét múlva megbánod hidd el, és akkor már nehezebb lesz a visszaút!

Szólj anyudnak, barátnődnek, tesódnak, hogy jöjjön gyakrabban, mozduljatok ki a kisfiaddal, sétáljatok, kiránduljatok, élvezd, hogy otthon vagy és vele lehetsz! Egy 20 hóssal már sok mindent lehet csinálni, ne gubózz be!

Elég egyértelmű a helyzet, és gyakori azoknál, akik a gyerekszobájukba szülnek vagy jó ideig a szüleiknél élnek a társukkal. Egyszerűen beleszoknak abba a helyzetbe, hogy mindig van körülöttük valaki, van kihez szólni, anyuka-apuka segít, támogat, és mellett még ugye körülbelül 0 erőfeszítéssel van meleg étel, tiszta lakás is.

Különköltöznek és rájönnek, hogy a háztartási teendők bizony időt vesznek el, nincs kivel trécselni egész nap, így máris nem akkora móka ez a családosdi.

Azoknál, akiknél a férjük/feleségük és közös gyermekkel való különélés helyett a szülőkkel való együttélés a vonzó valami súlyos gond van, és ez egyszerűen az, hogy vagy szimplán nem jó a kapcsolatuk a házastársukkal/nem szeretik, vagy pedig még nem nőttek fel.