Miért nem érzem jól magam ahol vagyok? Albérletben lakunk a párommal és 20 hós kisfiunkkal, de azt érzem, hogy visszamennék a szüleimhez. Miért lehet ez? Eddig tetszett a hely, és minden, de most nem akarok már itt lenni.

Köszönöm az őszinte válaszokat,de tényleg..! Nem vagyok kislány,nem vagyok hisztis,és főleg nem nézem a szüleimetz cselédnek! Náluk is ugyanúgy megcsinálom a háztartásbeli feladatokat,csak annyi a különbség,hogy addig a kicsi is jobban elvan,mert ott van udvar,és van aki figyelni tud rá.Itt nincs sem udvar,sem ismerős,senki.Amíg a dolgaimat csinálom,amit kell,főzni,-mosni,-takarítani,ráadásul kézzel mosni.,addig a kicsi a nyakamon nyűglődik,nem játszik a játékaival,semmivel,nem bírja elfoglalni magát.Ez a nagyobbik baj.És igen,sem a hely,sem semmi nem jó,egyedül vagyok sokat a kicsivel,és nincs rá időm,sajnos.Eléggé elfáradtam,kimerültem.És ráadásul a párom is csak idegeskedik a gyerek miatt,mindig kiabál vele,másképp nevelné,mint én,de én nem fogom bezárni,sem pedig szabályokat állítani neki,olyanokat,hogy szinte semmit ne csináljon.Türelmetlen a gyerekhez,ráadásul volt olyan is hogy nagyon ráütött,ráadásul a fejére..

Csak azért képes ilyet tenni szegény kicsivel,mert nem fogad szót,nem akarja első szóra megérteni,hogy "nem szabad".

Akkor járjon így a szája valakinek,amikor átéli ugyanazt a rossz élményeket,amit mi a kisfiúval.Koraszülött volt,31.hétre,1605 g-al,41,5 cm-el.Amikor teljes 1 hónap múlva a születésétől hazavittük,szó szerint 2 hétig minden rendben volt vele,utána meg éjjel nappal ordított,sikított,folyamatosan.Azt mondták nagyon sok helyen,orvosok,hogy "kólikás".Megvettünk neki sokféle dolgot ami arra jó,de csak azt láttuk hogy nemhogy jó lenne neki,még rosszabb minden.13-14 hónapos volt,elkapott egy hasmenéses,vírusos fertőzést.Akkor megnézettük azzal az orvossal,akivel azelőtt még nem,az én háziorvosommal,és csak ránézett a kicsire,abból tudta,hogy izomgörcsös a feje tetejétől a talpáig,ráadásul hasizomgörcsös a legjobban.Ezért ordított olyan sokat,nem a hasfájás.Szóval azóta is azt mondom,hogy ha akkor nem lettek volna a szüleim,nem tudom mi lett volna velünk is és a kicsivel is.Szegényke,most meg azért írtam amit,mert tényleg úgy van,sajnos egyedül nem játszik el,nagyon sokat mozog,2 percig nem marad egy helyben,sokszor ok nélkül,előjel nélkül elkezd toporzékolni,stb. Ja,és az is rendben van hogy nevelni kell,de azért nem hinném hogy akinek gyereke van az akkorát rácsap a fejére hogy olyan piros mint a paradicsom!! Azért nagyon nagy ereje van a páromnak,és az ilyen kis törékeny pici kis test,akár el is törhetne keze,lába,bármije,amikor rácsap.Igen,lehet hogy pakolni fog majd a boltban,meg hasonlók,de azért én még nem fogom őt agyonütni,és hasonlók.A gyerek nem azért van hogy állandóan verve legyen,hanem szeretve! Ráadásul a párom nem is akarta őt,véletlenül sikerült,de nem akarta.És ez látszik most is,és később is fog.Ő 28 éves,de ő az aki még nem érett meg a feladatra.Egyébként meg,ami a legfontosabb,az az hogy a szüleimnél sokkal nyugodtabb a gyerek,semmi gondja nincs és m ég ráadásul játszik is egyedül!!! Itt furcsa neki valami,nem szokta meg!

Ja,és igen,hisztis,akaratos,stb,de én legalább szép szóval próbálom nevelni,nem azonnal ütni! Azért,mert első szóra nem érti meg,az nem azt jelenti,hogy a 100 adikra sem fogja.Neki többször kell még azt mondani hogy nem szabad,mert úgy megérti! Állandóan idegeskedni vele,türelmetlenkedni,szerintem nem jó.Amikor azt látja hogy valamelyikünk kicsit idegesebb,akkor már ő is az.Szóval nem kérnék olyan válaszokat,akik azt sem tudják milyen az ilyen gyerkőc,csak a jól neveltet ismerik! Amúgy meg anyámék,engem is úgy neveltek ahogy,mégsem vagyok "rossz".Az írjon,aki esetleg tud segíten,nem hátráltatni!