Miért nem érzem jól magam ahol vagyok? Albérletben lakunk a párommal és 20 hós kisfiunkkal, de azt érzem, hogy visszamennék a szüleimhez. Miért lehet ez? Eddig tetszett a hely, és minden, de most nem akarok már itt lenni.

Azért vannak itt normális emberek is.Köszönöm!:-).Hát nem tudom mi lehet az oka a dolgoknak,de az biztos hogy van rá ok.Igen,sajna,nekem is ilyen,hogy mindig a sarkamban van,mindig pakol,stb.De ezt én is természetesnek veszem.Anyukám is ezt mondta,meg azt hogy majd amikor elkezd beszélni,mindent vissza fog mondani,azt is pl,hogy hol és mikor van rácsapva a kis kezére vagy máshova,és mindent visszamondd majd.Igen-igen,én is arra gondoltam hogy ideiglenesen mennék vissza a szüleimhez,nem végleg,de most arra van nagy szükségem,és a kicsinek is.Csak annyi baj van ezzel,hogy a párom hitelt vett fel,és még más is volt,ahhoz hogy most itt legyünk 3-an,mint kis család.És ezzel vissza is vág,hogy akkor miért vette fel a hitel,stb.,ha most meg visszamegyek..,hogy felesleges volt.Anyámék is azt mondták,hogy azt nézzem ami a gyereknek a legjobb,neki viszont ott jobb,oda született,ott szokta meg a helyet,és sokkal jobban elvan,mint itt.Ráadásul egy szobás albérlet,ahova kifizetünk 60-70 ezreket,meg lehet még az több is.És akkor még a párom megkérdezi hogy szeretem-e még.Igen szeretem,és sokat is köszönhetek neki,főleg ezt a gyönyörű,okos kisfiút,de nem tehetek róla hogy megváltozott a véleményem,és inkább otthon lennék anyámékkal.Az a nagy bajom,hogy nem tudom hogyan tudnám értelmesen megmondani a páromnak ezt az egészet.Már kezdtem azt hinni,hogy ha még nehezen is,de elfogadja a döntésemet,de ekkor meg azt mondta hogy ne akarjak hazamenni.Nem tudom mit nem ért meg ezen,ugyanúgy család leszünk,csak külön élnénk egy kicsit,ráadásul nyugodtan járhatna dolgozni és akkor tudna pihenni is amikor rájön a fáradtság,meg hát nem mi lennénk az elsők és utolsók sem,akik külön élnek.Tavaly nyáron külön éltünk,mert talált munkahelyet,és muszály volt megoldani,bármilyen rossz is volt,én meg otthon maradtam a kicsivel.Nagy nehezen sikerült eljönni,most meg inkább ott lennék.Azért is írtam ide,mert hátha valaki tudna segíteni,mert már tényleg nagyon kivagyok ettől,minden percben azt érzem,hogy milyen jó lenne most otthon,és hogy milyen jó lenne az a kicsinek is,nagy udvar,stb..Itt meg hiába viszem sétálni,játszótérre,bárhova,az sem jó neki,hameg csak a ház elé viszem,inkább be akar jönni,pedig nagyon szeret kint lenni.

Az a helyzet,hogy én már eldöntöttem,hogy vissza akarnék menni,csak nem tudom,hogy értessem meg a párommal,hogy nem azért szeretném ezt mert már nem szeretném vagy ilyesmi.Ő ezt hiszi.

Az még oké lenne,ha azt mondanám,hogy elmegyek nyaralni,de az a baj,hogy albérletben vagyunk,és úgy jön össze,hogy amit én kapok,gyest és családit,abból vannak a számlák fizetve.Ha meg már hazamegyek,nem fizetném ide a számlát,mert nincs értelme. (Egyébként most voltam otthon a kicsivel,egy hónapot,május 13.-tól,június 12.-ig) Legszívesebben ott maradtam volna.

Hát nehéz helyzet,nehéz döntés. Próbálok küzdeni az ellen,hogy hazamenjek,hogy csak egy család vagyunk,és hogy mindig is ezt akartuk,hogy külön éljünk szülőktől,de sajnos mindig az a vége,hogy nem megy már nekem,hogy itt legyek a kicsivel,nem akarom.