Idős rokonról való gondoskodás? Hogyan lehet megoldani?

Százmilliószor leírtam, hogy ki mit csinált eddig, hogyan és milyen formában segített a mamának. Senki nem kelt hozzá éjjelente, senki nem mosdatta, emelgette, adott be neki gyógyszereket stb., mert ezekre soha nem volt szüksége és még most sincs. Csupán annyiról volt szó, hogy a vele élő gyereke kivette a részét a háztartásból, mivel ő is ott élt. Magyarul, főzött egy kicsit többet, hogy ne csak magára jusson, hanem a mamára is. Ha elment bevásárolni, akkor mindig megkérdezte mit szeretne a mama vagy magától hozott pár dolgot. Így tovább. A mamának volt nyugdíja , szóval ő nem a gyereke pénzéből élt, közösen fizették a költségeket. Mivel a gyereke dolgozott, ezért ő sem volt ott vele egész nap (sokszor kellett éjszakáznia is), éppen ezért történtek meg olyanok, hogy pl. beenged valakit a házba vagy hasonlók. Emellett a mama is világ életében borzalmasan önfejű stb. volt, szóval kb. semmit nem lehet neki megmondani, vigyázás címén sem. Anyagilag mindegyik gyereke támogatta a mamát, viszont ezen felül csak mi tudtuk, a már megemlített formában pl. mi nyírtuk náluk a füvet, mi is elmentünk bevásárolni, mi is látogattuk vagy ő minket, mi is vettünk neki kb. bármit, amire szüksége volt, mi fuvaroztuk. Szerintem a lehetőségekhez mérten azért mindenki kivette a részét.

Semmi problémánk nincsen a mamával, sőt. Mi beszélgetünk vele a legtöbbet, mi el szoktunk menni vele sétálni, nálunk szokta tölteni az ünnepeket, hétvégente is mindig találkozunk a mamával és ő is szívesen van velünk. A vele élő lányával sajnos nem ilyen a kapcsolata, ők nem szoktak egymással beszélgetni sem, de ez az ő dolguk és nyilván ennek is meg van a maga oka, amihez nincsen közünk. A lényeg az, hogy nem a mamával van a baj, ha lenne rá lehetőség, akkor semmi akadálya nem lenne annak, hogy összeköltözzünk (bár amúgy nálunk is mindenki dolgozik/tanul, így napközben ugyanúgy azt csinál, amit akar). Viszont erre sajnos nincsen lehetőség.

A 27-es válaszolónak nagyon nincs igaza, csak ezen az oldalon szeretnek felülni a "hatásvadász vagyok, nagy szavakat mondok" vonatra. Nem kifogásokat keres senki, csak szimplán mindenki ismeri a saját helyzetét és próbál a realitásoknál maradni. Ott kezdődik a dolog, hogy a mama semmit nem akar, ami azért egy elég nagy szempont. Hozzá nem tud beköltözni rokon, ő nem tud rokonhoz költözni, az idősotthon nem jöhet szóba (nálunk sajnos nincsen apartmanos megoldású otthon, csak olyan ahol többen osztoznak egy szobán, persze távolabbit is lehet keresni, de nem biztos, hogy az jó ötlet, ha egy teljesen idegen helyre kerül). A szomszédai valamivel fiatalabbak, nagyon szereti őket, szóval elég sok mindenkit meg lehetne kérni arra, hogy többet nézzenek rá és fokozottabban figyelejenek rá, de ezt elsősorban nem tőlük várja az ember. Nyilván mi is meg tudjuk ezt tenni, de mivel mindenki dolgozik/tanul ezért nem biztos, hogy olyan mértékben, amennyire szükséges lenne.

Az orvosa szerint nincsen semmi olyan problémája, ami nem pusztán az öregedés velejárója lenne. Mivel gyógyszert szed a vérnyomására, ezért rendszeresen járt orvoshoz. Jó is a kapcsolat az orvosokkal, emiatt különösebben is odafigyelnek a családra és, ha bármi volt, akkor mindig szóltak, jelezték, segítettek. Nem gondolnám, hogy ebben az esetben ne tennék.

A másik nagymamánkkal ugyanezt végigcsináltuk. Viszont az egy teljesen más helyzet volt. Ő nem volt ennyire akaratos, büszke és önfejű, szóval ő mert segítséget kérni, szólni minden miatt, vele meg lehetett beszélni a problémáit stb. és így könnyebb volt. Ő pl. saját maga jött rá, hogy már nem tud főzni és így rendeltünk neki ebédet, de ezen kívül is tudnék sorolni sok mindent. Ő végül az egyik gyerekéhez költözött (aki otthon volt és nem dolgozott, bőven volt is náluk hely), nagyon örült neki, mert nem lesz egyedül, mennyivel könnyebb lesz neki, figyelnek rá stb., szóval ő ezt nagyon nem így élte meg. Aztán mikor rosszabbodott az állapota és kórházba került egy infarktus miatt, akkor utána már az lett a végső döntés, hogy jobb ha inkább szakmai kezek között van. Vagy volt a családban egy másik idős ember is, akit elsőként csak napközibe vittek idősek otthonába, majd egy idő után már maga kérte, hogy nem költözhetne-e be, mert ő nagyon jól érzi ott magát, milyen jó emberekkel van körülvéve, foglalkozások vannak stb., szóval ő önként ment. Viszont a mama nem igazán fogadja el a segítséget, nem hajlik a megoldásokra, mindent elutasít, eszéletlenül finnyás, makrancos stb., nem egy egyszerű eset. Például a 29-es válaszoló által írt sztori a mamával is megtörtént csak pepitában, ő egy városi rendezvényen esett el, agyrázkódást kapott, bevitték a kórházba, bentartották és szerencsére nem lett semmi komolyabb baja, de azt gondoltuk, hogy akkor majd rájön, hogy már 20 éves... ehhez képest annyit szűrt le belőle, hogy ha ő ezt ilyen jól viselte, túlélte, akkor semmi baja nincsen és nem is lesz.