Idős rokonról való gondoskodás? Hogyan lehet megoldani?

Nem akartam részletezni a kérdésben, mert így is hosszú, de akkor leírom. Nincsen nagy baja (csak a vérnyomására kell gyógyszert szednie, ezen kívül semmi, tud mozogni stb.) de ettől még öreg és a velejáró problémák rajta is jelentkeznek. Nincsen rendben az, hogy pl. tárva nyitva hagyja az egész házat és bárki besétál oda, azt visz el, amit csak akar (megtörtént). Nincsen rendben az, hogy bárkivel leáll beszélgetni, bárkit beenged a házba, mindent megmutat neki, kipakol és az illető azt csinál, amit akar (megtörtént). Nincsen rendben az, hogy elkeveri/elhagyja/kidobja vagy megfeledkezik a csekkekről, hivatalos papírokról (megtörtént). Nincsen rendben az, hogy sokszor inkább nem eszik semmit, ha nincsen elé rakva vagy éppen nem kívánja (megtörtént). Nincsen rendben az, hogy szétosztogatja a pénzét mindenkinek és elfelejti, hogy kinek, mikor, mennyit, mire adott kölcsön (megtörtént). Nincsen rendben az, hogy véletlenül ráteszi a konyharuhát az égő tűzhelyre, majd akkor veszi észre mikor az már lángol, füstöl (megtörtént). Tudnám még sorolni.... Szóval igenis meg kell oldani, mert már nem lenne képes arra, hogy teljesen önállóan menedzselje az életét és még így is volt egy-két gubanc, hát még ha egyedül lesz... Ezt jó lenne elkerülni. Ez pedig a család felelőssége, senki másé, meg kell beszélni.

Az eddig vele élő gyereke pedig nyilvánvalóan azt tesz, amit szeretne és senki sem kötelezi semmire. Szimplán megjegyeztük, hogy nem túl jó időpontot választott (a mama már nem érti a helyzetet, most már tényleg nem lehetne egyedül hagyni, itt a vírus is). Ő több mint 20 évvel ezelőtt anyagi problémák miatt költözött vissza a mamához, aki akkor kisegítette őt ezzel és ott maradt, most szeretne elköltözni. Az utóbbi időben pedig már tényleg sokat segített a mamának pl. ő főzött rá vagy bevásárolt neki stb., de azt azért visszautasítom, hogy teljes mértékben rá lett volna hagyva. Mivel ő élt vele, ezért nyilván ő tudott a legtöbbet tenni érte. Viszont a mi családunk is ott segített, ahol tudott pl. mi nyírtuk a füvet, mi metszettük a fákat, mi is vettünk neki mindenfélét (pl. élelmiszert, ruhákat), mi fuvaroztuk, mi vittük el egyedül magunkkal nyaralni, rokonokat látogatni. A harmadik gyereke pedig a nagy távolság miatt sajnos nem tud nagyon részt venni az életében, de anyagilag ő is segítette mindig. Szóval azért egyáltalán nem csak arra az egy gyerekére számíthatott eddig sem.

Plusz azt is meg kell említeni, hogy a többi gyerek már mind különálló háztartásban él, saját családjuk van és mindenki dolgozik/tanul. Heti egyszer általában azért valaki találkozik a mamával, de napi szinten senki nem tudná megoldani így. Ahhoz pedig sehol sincsen elegendő hely, hogy akár a család vagy akár a mama házában összeköltözzenek, egy nagyobb ház vásárlására sincsen senkinek elegendő pénze.

4-5 fős családokról van szó, saját háztartással, dolgozó és/vagy tanuló emberekkel (felnőttek, gyerekek), szóval ez nem egy túl jó megoldás. Mondhatni "csomagban" mozognak. Én személy szerint egyetemista vagyok egy másik városban, tehát az év nagy részében nem is vagyok itthon. Ez most nyilván egy különleges helyzet a vírus miatt, illetve a szünetekben én is ott tudnék lenni, de nem mindig, így ez nem lenne nagy megoldás.

Hát igen, sajnos az sem jöhet szóba. Ugye, eleve nem lehet senkit sem csak úgy betenni egy idősek otthonába, erre az illető beleegyezésére van szükség. A mama pedig ezt egyértelműen nem szeretné. Mi is megértjük egyébként, mi sem feltétlenül látnánk jó megoldásnak. Azért ő elég "szabad" típus pl. szeret sétálgatni, találkozni a barátaival, rendezvényekre járni. Ápolásra sem szorul, csupán kell neki egyfajta segítség vagy felügyelet. Plusz, nagyon kényes, így a városban és környéken található otthonok nem ütik meg a szintet...most ez tudom, hogy hogyan hangzik, de ez az igazság. Például rengeteg mindent nem hajlandó megenni, így inkább nem is eszik semmit, ha valami éppen nem a fogára való. Egymást követő két napon sem hajlandó megenni ugyanazt az ételt, szintén inkább nem eszik semmit. Ezekben az intézményekben legalább egy másik lakóval lenne egy szobában, amit szintén nem viselne el (pl. nekem még kisgyerekként is külön kellett aludnom, ha nála voltam). Úgyhogy ezért is nehéz, mert próbáljuk összeírni a lehetőségeket, de valahogyan semmi sem tűnik jó megoldásnak. A másik mamánkkal ugyanúgy végig kellett ezt csinálni, de vele sokkal könnyebb volt, mert ő saját maga is bátran kért tőlünk segítséget, vele lehetett beszélni, neki is voltak ötletei, rugalmas volt stb., de a mama nagyon nem.