Hogyan segíthetnék a lányomnak az apja halálának feldolgozásában?! Már nagyon nem tudom, mit tegyek.

A lányom 14 éves,11 éves volt mikor az édesapja elhunyt.Mindketten szörnyű kínokon mentünk keresztül e miatt,de a kislányom különösen rosszul viselte.A temetésre már nyugtatót kellett adni neki,hogy végig tudja ülni.Azóta kétszer próbált meg öngyilkosságot elkövetni,de szerensére nagyon rosszul vágta meg magát.Már ott tartunk hogy csak enni jön ki a szobájából,nem mászkál semerre a barátaival,ha nem muszáj nem megy ki a házból.DE ez így nem élet!Hiába magyarázom neki hogy attól hogy az apja élete véget ért,az öbé még nem,mintha a falnak beszélnék,a pschihológus nem segít,pedig még ma s viszem hozzá,sokszor sír ott,de a doktor szerint nem mond el neki semmit.Már ez megy két éve.Egy időben gyógyszert is szedett,de nem vette be,mert azt mondta hogy nagyon álmosít és minent eltompít,lehúzta őket a WC-n,ha nem itthon,az iskolában.Megpróbálok vele türelmes lenni,de az orvos minden alkalom után elkér egy 20-ast,és én ezt egyedül már nem bírom fizetni.

De amiért írok: megismerkedtem egy nagyon kedves férfival,mikor komolyabbra kezdett fordulni szóltam a lányomnak.Teljesen kiakadt,úgy ordítozott velem,mint még soha,hogy már hiányzik nekem egy f*sz,meg egy ringyó vagyok,hogy tehetem ezt apával stb. Itt volt teljesen elegem belőle,olyan istenesen pofon vágtam,hogy ott maradt a tnyerem nyoma.Felrohant a szobájába és három napja hozám se szól.(ez hárpm napja történt)CSak falni jön le.Tudom hogy ez csúnya tőlem,de nagyon önzőnek érzem Őt.Mindent megadok neki,már két éve heti 20000 forintot ki*szok rá,de még meg sem próbál segíteni,megérteni.És most nem azért,mert itt van nekem az új kolbi,eddig megpróbáltam elfogadni,de nem kapaszkodhat örökké az apja emlékébe!Hogy tisztázzuk ezt,szerintetek továbbra is hagyjam,vagy megint gyógyszeres kezelés?(már volt egy,azokat húzta le a WC-n)Én már tényleg nem tudom mit csináljak!

34/N a lányom 14/L