Hogyan segíthetnék a lányomnak az apja halálának feldolgozásában?! Már nagyon nem tudom, mit tegyek.
A lányom 14 éves,11 éves volt mikor az édesapja elhunyt.Mindketten szörnyű kínokon mentünk keresztül e miatt,de a kislányom különösen rosszul viselte.A temetésre már nyugtatót kellett adni neki,hogy végig tudja ülni.Azóta kétszer próbált meg öngyilkosságot elkövetni,de szerensére nagyon rosszul vágta meg magát.Már ott tartunk hogy csak enni jön ki a szobájából,nem mászkál semerre a barátaival,ha nem muszáj nem megy ki a házból.DE ez így nem élet!Hiába magyarázom neki hogy attól hogy az apja élete véget ért,az öbé még nem,mintha a falnak beszélnék,a pschihológus nem segít,pedig még ma s viszem hozzá,sokszor sír ott,de a doktor szerint nem mond el neki semmit.Már ez megy két éve.Egy időben gyógyszert is szedett,de nem vette be,mert azt mondta hogy nagyon álmosít és minent eltompít,lehúzta őket a WC-n,ha nem itthon,az iskolában.Megpróbálok vele türelmes lenni,de az orvos minden alkalom után elkér egy 20-ast,és én ezt egyedül már nem bírom fizetni.
De amiért írok: megismerkedtem egy nagyon kedves férfival,mikor komolyabbra kezdett fordulni szóltam a lányomnak.Teljesen kiakadt,úgy ordítozott velem,mint még soha,hogy már hiányzik nekem egy f*sz,meg egy ringyó vagyok,hogy tehetem ezt apával stb. Itt volt teljesen elegem belőle,olyan istenesen pofon vágtam,hogy ott maradt a tnyerem nyoma.Felrohant a szobájába és három napja hozám se szól.(ez hárpm napja történt)CSak falni jön le.Tudom hogy ez csúnya tőlem,de nagyon önzőnek érzem Őt.Mindent megadok neki,már két éve heti 20000 forintot ki*szok rá,de még meg sem próbál segíteni,megérteni.És most nem azért,mert itt van nekem az új kolbi,eddig megpróbáltam elfogadni,de nem kapaszkodhat örökké az apja emlékébe!Hogy tisztázzuk ezt,szerintetek továbbra is hagyjam,vagy megint gyógyszeres kezelés?(már volt egy,azokat húzta le a WC-n)Én már tényleg nem tudom mit csináljak!
34/N a lányom 14/L
válasza:",mert itt van nekem az új kolbi"
oOOO
válasza:18:41
Gyakran ezt szokták mondani,mikor az anya hosszabb idő után szerelmes lesz,és nem érdeklik a lánya érzései.
válasza:Jézusom milyen hozzászolások vannak itt!:S Senki sem idegbeteg csak ez egy nyomorult szituácó...:(
15 éves voltam amikor édesanyám meghalt, úgyhogy tudom min megy keresztül a lányod, de azért nálam nem tartott eddig a gyász időszaka és ilyen kirohanásaim sem voltak. Minden nap eszembe jut, sokat sírok, és a temetésre nyugtatóval mentem...de tudom, hogy tovább kell lépnem és élnem kell az életem!
Nem tudom milyen barátai vannak a lányodnak, de engem elsősorban ők rángattak ki a gödörből. Egyszerűen nem hagytak békén amég nem mentem el velük akár csak egy fagyira, az éjszakába nyúló telefonálásokról még nem is beszéltem. Tehát szerintem elsősorban ők tudnának segíteni.
Na meg a tanulás. Engem az is nagyon lekötött. Sokat tanultam, rendesek voltak a tanáraim, osztálytársaim.
Te mindent megteszel azért, hogy jobb legyen a lányodnak de CSAK Ő TUD VÁLTOZTATNI ÉS EHHEZ AZ Ő AKARATA KELLENE. Talán tényleg nem a legjobb időpont, hogy most vágj bele egy párkapcsolatba, de Te is fiatal vagy és sajnos megy az élet tovább. Ezt a lányodnak is meg kell értenie!
Szerintem ha tényleg komolyan (!) gondolod a férfival akkor találkozgassatok nyugodtan, de este 10-kor legyél otthon, ne hagyagold a lányod miatta. Egy idő után talán ő is lenyugszik...
L/18
válasza:Nem érdeklik a lánya érzései??? Soha nem adnám oda a lányom egészségét az én boldogságom és pasivágyamért cserébe.
Nem kell senkinek cölibátust fogadnia, de létezik a világon tolerancia.
válasza:Megkénne vele próbálni normálisan beszélni nem pofozkodni!
Elhiszem hogy neked is rossz és tényleg nem élhetsz "apácaként", de ő még gyerek.
válasza:Azért maradjunk annyiban, hogy az első hozzászóló, nem tudja átérezni, hogy miken is mehet keresztül a levélíró.
Ha jól átolvasta volna a cikket, talán beleérezte volna az anya helyzetébe magát.
Adott egy 34 éves fiatal nő / anya /, aki egy nehéz helyzetű gyerekkel van megáldva, s az csak a jéghegy csúcsa, hogy a gyerek KAMASZ is ráadásul.
Nem tudom kedves első, hogy Te mennyire, és hogyan birkóznál meg a feladattal, lehet példát statuálni.
Én sem cselekednék másként, ha az ideg összeroppanás határán lennék, mert azért maradjunk annyiban, hogy mi is súlyos POFONOKON nőttünk fel. ( 40 éves vagyok ).
A gyereknek igaz, hogy nehéz időszaka van, ám 3 évnek normális esetben is elégnek kell lennie, hogy egy gyerek kiheverje ha valamelyik szülője elmegy.
Kedves első hozzászóló, Te biztos örök gyászba burkolóznál, ne ítéld el azt az embert, aki szeretne továbblépni, és nem az emlékeibe temetkezve ücsörög egy sötét szobába, és siratja a múltját.
Van egy ilyen mondás, hogy az élet megy tovább.
Bármennyire is fáj, tovább kell lépni, semmi megvetni valót nem találok, ha a cikk író élni szeretné normális életét.
Az meg kimondottan, dicséretes, hogy egy ilyen gyerek mellett még talpon van, és nem ő szedi a nyugtatókat.
Akkor tényleg mi lenne a gyerekkel?
"Drogos" anya, gondolom akkor ezt kapná a fejéhez.
Amúgy 20.000 forint heti "pénzkidobást" nem tudom a mai helyzetben kik engedhetnék meg maguknak.
Gondolom Te első hozzászóló jól állsz anyagilag, és nem sajnálnál pszihomókusokra ennyit költeni, ráadásul, ha a gyerekednél semmi eredmény nem mutatkozna.
Valóban keress egy másik agytürkászt kedves író, de ha a lányod ennyire be van szűkülve, nehéz dolga lesz vele.
Én azt mondom, hogy ha neked szükségleteid vannak, hogy legyen melletted valaki, és a mellett megnyugvásra lelsz, ne hallgass másra.
A lányodat, gondolom szereted, s bízom benne, hogy türelmed végtelen, s nagyon szorítok, hogy megtaláljátok a megfelelő irányt életetek normalizálása végett.
Sok sikert.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!