Milyenné nevelkedik a gyerek alkoholista szülő mellett?

Vagy normális erős felnőtt ember lesz belőle aki még a jéghegy csúcsán is eléldegél, vagy egy gyenge alkoholista senki.

Én ismerem mindkét fajtát. Sőt olyat is ismerek akinek alkoholisták voltak a szülei, az illető ebből annyit tanult hogy ő soha nem nyúlt alkoholhoz ez igaz, és tiszta is ilyen téren. Viszont kegyetlenül befolyásolható és bárki képes kihasználni és az utolsó bőrt is lehúzni róla.

De van olyan ismerősöm aki ebből még gyerekként kitört ebből, gimisként kollégiumba ment és feltalálta magát, önálló lett és a felnőtté válás is könnyű volt számára emiatt, ő nagyon jól el van, gyerekei még nincsenek, de már tervezik a gyerekvállalást a menyasszonnyával az esküvőjük után. Aztán persze ismerek egy olyat aki az alkoholista szülei miatt szintén egy alkoholista lett, olyan szinten hogy ő egy munkahelyen sem tud megmaradni hosszútávon, mert vagy ittasan megy bedolgozni, vagy ha nem iszik, de bemegy akkor mindig sumákol valamivel hogy előbb mehessen haza mert épp bulizni támad kedve. Persze az az ember csak csövezik valakinél állandóan, mindig mások fejére nő mert valakit befolyásol, aztán ha az illető megunja és kirakja akkor megy máshova csövezni úgy hogy még nincs 30 éves, de olyan sovány hogy kegyetlenül néz ki, ennivalóra sosincs pénze de italra mindig van. Igaz dohányozni sem dohányzik már csak azért mert azt a pénzt inkább italra költi.

Vagy teljesen más életet választ vagy abban élve, normálisnak gondolva, ugyanazt teszi majd.

Az én ismerőseim nagyobb része kitört abból és fixen tudta milyen NEM lesz soha ..:)

Sokszor olvasom, hogy őrült gyilkos, megrögzött pszichopata akkor lesz valaki ha az anyjuk ivott, verte őket stb

Én halistennek nem lettem egyik sem, nem iszom antialkoholista vagyok, nem élek már drogokkal sem jó 10 éve, normális szerető ember vagyok aki imádja a gyerekét és a férjét, nagyon családcentrikus vagyok, becsületes, szavahihető.

Ugye ez egy alkoholistában nincs meg. Még csak most kezdek rájönni milyenek is a szüleim, mert nekem ez eddig normális volt de minél többet olvasok róla, nem a gyerek és fiatal korom volt velük a normális hanem az ha megszakitom velük a kapcsolatot és nem hagyom hogy felnőtt fejemmel veszekednek velem és én egyből érzem a félelmet és felmegy a pulzusom, a mai napig. Nem ér annyit az egész.. a fiatalkori fényképüket itt gyöngyölgettem, mostanra széttéptem es a kukába hajítottam.

Anyám nem érez szeretetet, sem empátiát ezzel szemben én mélyen érző lény vagyok, bármelyik embert 20 másodperc alatt kiismerek, atfut rajtuk a radarom, és azonnal tudom hazudnak e, milyen emberek, mindent.

Én egy nagyon érzékeny empatikus ember lettem, túlontúl megmentő inkább.