Akik alkoholista apa mellett nőttek fel. Hogy szabadultatok meg a családtól?

Az én apám masszív alkoholista volt 19 éves voltam mikor meghalt (májbetegség végzett vele) utána nyugodt békés életem volt anyukámmal .

A férjem nem iszik!!!!!

Sajnos nekem rosszabb jutott.Nekem az anyám volt agresszív alkoholista.Az apám meg éjjel-nappal dolgozott,csak azért hogy ne kelljen szembesülnie azzal a ténnyel,hogy az a nő akit szeret(mert még így is szerette anyámat) iszik.

Én 18 éves koromig tűrtem,hogy megalázzon,megverjen,és szégyenbe hozzon.(lakótelepen laktam,képzelheted mit éltem át mindig) Én tudatosan elkezdtem dugdosni,gyűjteni a pénzt.Soha nem mondtam el,hogy van dugi pénzem(különben elvette volna ha kell veréssel)Gyerekként például a visszavittem a rengeteg üveget,újságot hordtam stb.18 évesen annyi pénzem lett,hogy egy kis garzont tudtam bérelni,és még 4 havi díjat tudtam előre fizetni.Elmentem dolgozni,és azóta anyám környékére sem mentem.Soha többé nem találkoztunk.Apámmal tartom a kapcsolatot(időközben elváltak)

Hogy az élet milyen jövőt adott?

Én anyám példáját látva,soha nem iszom alkoholt.Tényleg egy korty italt sem.A párom iszik sört,de soha nem volt részeg még.Szerintem az életünket mi irányítjuk,és nem a szüleink cselekedete a múltban.Nem törvényszerű,hogyha alkoholista apád van,akkor neked csak alkoholista férjed lehet.z csakis rajtad áll.Ha hagyod,hogy igyon a párod,ha hagyod,hogy az erejét kimutassa feletted akkor el is nyom..Már az elején le kell állítani az ilyen alakokat..Én azt szoktam mondani.hogy azok a a nők akik hagyják magukat szinte vonzzák az agresszív férfiakat.Ha egy nő hagyja hogy a párja mindig a sárga földig leigya magát,akkor vonzani is fogja az alkoholisták.

Anyukám összekapta magát, és elköltöztünk. Apukám nem rossz ember, akkor sem, ha iszik, bár a végefelé már voltak agresszívabb megmozdulásai. A lényeg, hogy én még mindig tartom vele a kapcsolatot, akármennyi rosszat tett velem, mert ennek ellenére az apukám, és szeretem. Kiskoromban nagyon apás voltam, talán ez lehet az oka. Féltem is őt, mióta elváltak teljesen lezüllöt, pedig annyira okos, intelligens ember volt! Igaz, ha nem iszik, akkor most is az.

Egyébként van munkahelye külföldön dolgozik 3 hetet, akkor egy kortyot nem iszik, nem is cigizik. Ha meg hazajön egy hétig taj részeg, utána 1 hétig csak 1-2 üveg bor naponta, és az utolsó hétben már alig iszik valamit. Persze napi 1 doboz cigi...

Sajnálom, hogy tönkrement (tönkretette) az életét, sokkal jobbat érdemelt volna. De ezek szerint ő nem így gondolta:) 18L

Az apám ugyan nem volt alkoholista, de elég gyakran ivott. Vele inkább a határtalan lustasága volt a baj, gyerekként édesanyánkkal dolgoztuk meg a földet, miközben ő aludt. Mindent meg tudott kritizálni, de megcsinálni semmit. Emlékszem, kamaszlányként villanykapcsolót javítottam, mert apám nem volt rá hajlandó. Egyetem alatt otthon laktam, de ösztöndíjam volt, amiből bepótoltam a rezsibe - elvárták.

Amint tehettem elköltöztem otthonról. Kb. az első fizetésem után 3 hónappal. Akkor még ugyanabba a városba. Rá 2 évre viszont 100 km-re.

Édesanyám időközben meghalt, apám azóta sem hajlandó többre mint panaszkodásra, hogy neki milyen nehéz - nekem volt olyan, hogy 22 órás munaknapom volt, ha kellett a pluszpénz. Sokszor az az érzésem, hogy irigyli tőlem hogy képes vagyok olyan dolgokat megengedni maganak, amit gyerekként ők sosem biztosítottak nekünk.

Most jól vagyok. 12 évvel a 100 km-re költözés után stabil munkahelyem van (amit idegenben, tudással nyertem meg), párom lakásában élünk amit teljesen felújítottunk, autót vettünk - lassan minden összejött kölcsönök nélkül. Igaz, mindketten rengeteget dolgoztunk, minden munkalehetőséget megfogtunk, megfogunk. Én kevésbé jelen pillanatban, 8. hónapos terhes vagyok.

És nem, nem igaz az, hogy olyan férjet választasz amilyen az apád, a férjem tökéletes ellentéte az apámnak. Tudod, én egy dolgot tudtam jól: hogy mit NEM akarok az életben.

Úgyhogy fel a fejjel, van kiút! Csak bízni kell abban, hogy sikerülni fog! Nem mondom, hogy minden, de sokminden a fejben dől el!