Mit tegyek hogy megbecsüljenek?
22 éves lány vagyok, párom 23 , apósom 71 éves. Velük élek együtt, kb 2 éve hogy hozzájuk költöztem mert nem szeretünk volna a párommal albérletbe menni ergo az idős apját se akarta egyedül hagyni.
Szóval bármit teszek értük egyszerűen nem érdekli őket semmi , egy köszönömöt nem kapok és a párom nagyon ritkán lep meg kis apróságokkal. Volt hogy nem tudtam elmosogatni, mire hazaértem munkából a koszos edények rám vártak. Ma direkt nem főztem tudtam hogy barátom itthon van , arra lusta volt hogy elmenjen a boltba és ősszeüssön maguknak valamit. Bármit veszek a boltban, mindenre azt mondják az nem jó, meg azt hogy üres a hűtő, nincs mit enniük.
Mikor nem éltem velük mindennap kólát ittak, kenyérrel meg szalámival mert főzni se tudnak, páromat is én tanítottam meg alapokra.
Apósom ráadásul szívbeteg folyton ém rohangáltam vele a kórházba, amputálták a lábujját mert lusta volt szedni a gyógyszereit és a lábában érszűkület keletkezett. Mindennap kötözöm neki a lábát, injekciót beadom neki és sz.rt se kapok érte, félre ne értsétek nem várom el csak belefáradtam és egy robotnak érzem magam, folyton menekülni akarok innen. Párom mellesleg dolgozik, de ritkán segít. 2 hónapig itthon volt mert bokaficamja volt, bármit kért mindent megtettem neki. Mit tegyek még? Úgy érzem mintha 2 gyerekem lenne és nem pedig 2 felnőttel élnék együtt.
Ez csak egyre rosszabb lesz... én a helyedben nem csak menekülni akarnék, hanem menekülnék is.
24 vagyok, egyetemista de attól még főzök magamra és rendben tartom a lakást is.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!