Mit tegyek? A párom pénzéhesnek gondol.
Már több,mint 3 éve vagyunk együtt.Soha nem dúskáltunk a pénzben.Mivel most hagytam abba a sulit,és csak ő dolgozik,kicsit nehéz.Albérletbe lakunk és fiatalok vagyunk.Nem várom el,hogy csak ő dolgozzon.Én is keresek munkát,de hiába,mikor még suliba jártam és kaptam ösztöndijat akkor persze közösbe ment az is.Nem egyszer voltunk már padlón,mindig kitartottam mellette.Soha nem mentem haza(pedig ott lett volna mit ennem,könnyebb lett volna),szeretem és úgy gondoltam hogy az igaz szerelem az ha jóban-rosszban mellette vagyok. Fél éve megkérte a kezem,4 hónapja vagyunk új albérletben,ahol csak mi vagyunk. Mostanában megint alig-alig van pénzünk,mert mindig akad kiadás(sajnos február óta megvonták tőlem az ösztöndíjat,így maradt az ő keresete). Folyton veszekszünk,és a fejemhez vágja hogy "amíg volt pénz addig minden jó volt,most hogy nincs...kicsit feltűnően furcsa" meg folyamat azzal piszkál hogy csak ő dolgozik.Húzzak el én is dolgozni és akkor lesz pénzünk.
Tudom hogy sokan vitáznak a pénz miatt,de én nem azon vitázok vele,csak ő érzi így.
Mit tennétek a helyemben?szakítsak vele? annyira fáj,hogy ilyeneket gondol rólam,korábban soha nem mondott ilyet.én tényleg igyekszek,de egyszerűen még csak fel sem hívnak sehonnan sem,nehéz munkát találni.
A legegyszerűbb és egyben legésszerűbb, hogy menj el dolgozni. Olyan nincs, hogy nincs. Ha nincs pénz, a legpitibb munka is megteszi szerintem (takarítás,pénztáros,árufeltöltés,szórólapozás-ezek mindig vannak)
Már más világ van, igenis dolgoznod kell, pláne, ha szegények vagytok.
Ha ezt neki is így elmondod, lehet hogy megérti.
Elmondhatod, hogy Te nem vagy pénzéhes, és soha nem amiatt szeretted(bár soha nem is volt sok), és vegye már észre, hogy mindig kitartottatok, és nekem fáj, hogy ilyeneket mondd,
Mi is éltünk albérletben a párommal.Volt,hogy annyi pénzünk volt,hogy az albérleti díjat,és a kötelező számlákat kifizettük és ennyi.Kajára már semmi nem jutott.Kétnaponta mentünk apámhoz vendégségbe mert ott tudtunk enni..Mivel csak a párom dolgozott(én munkanélküli voltam) volt hogy egész nap csak sírtam,hogy milyen szegények vagyunk..Amit el lehetett adni már eladtuk,hogy legalább kenyérre fussa.De soha nem bántott meg a párom,hogy ingyenélő lennék! Soha nem kiabált velem,hogy miért nem megyek dolgozni,hiszen tudta,hogy keresek munkát..Persze később találtam munkát és egy kicsivel könnyebb lett..De az évek alatt volt olyan,hogy a páromnak nem volt fél évig munkája addig csak én dolgoztam.Én sem panaszkodtam neki,mert ahogy ő is eltartott én is mellette álltam..Egy kapcsolat erről is szól. Jóban-rosszban együtt..
Ha már az elején vitázik,hibásnak tart mi lesz veletek később???Nem jó így ez...
Emiatt nem érdemes szakítani, csak ha már nem bírod elviselni.
Ha nem vagy válogatós a munkában annyira nem nehéz melót találni. Persze ezek a munkák nem fizetnek jól és általában nem leányálom munkák. Szerintem még nyugodtan mehetsz akár diákmunkára is, de vannak magas fluktuációjú munkahelyek is, pl eladó, önkiszolgáló éttermi munka, stb...
És a legfontosabb: rengeteg helyre kell beadjad az önéletrajzodat, ahhoz, hogy előbb-utóbb egy helyre felvegyenek. Nem szabad 1-2 helyre beadni, majd hetekig arra várni, hogy válaszoljanak.
Egyszerre akár száz, vagy több helyre is kell pályázni. A nagy számok törvénye uralkodik a munkaerőpiacon. Nekem anno ez bejött, egy hónap alatt találtam munkát, lényegében nulla tapasztalattal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!