Lehet ebből még valami, ki mit gondol?

4 év után elhagytam a férjemet. Nem éreztem nőnek magam mellette, és sokszor megbántott. Próbáltam rendbe hozni a kapcsolatunkat, többször is, de 1-2 hét után minden visszatért a régi kerékvágásba. Én nagyon szerettem/szeretem őt, de nem voltam boldog.

Aztán megismerkedtem valakivel, aki kedves volt hozzám, ismét nő lehettem, és megszédültem. Az első perctől kezdve elmondtam a férjemnek, hogy össze vagyok zavarodva, nem akartam titkolózni és a háta mögött sem akartam semmit csinálni. Először mérges lett, aztán szinte könyörgött, hogy megváltozik, de már nem hittem el. Egyre jobban vonzott a másik. A férjemmel „a vívódás heteiben” nagyon sokat beszélgettünk, és rájött, hogy nem tett a kapcsolatunkért eleget, kényelmesen akart élni, és azt hitte, neki nem kell adnia semmit. Megbeszéltük, hogy elrontottuk, de akkor én már úgy éreztem, mennem kell! Elköltöztem 3 hete. Az új eleinte nagyon jó volt, olyan, amire vágytam, de nagyon gyorsan elromlottak a dolgok. Rámtelepedett érzelmileg, és ezzel megfojtott, és gyorsan ki is ábrándultam.

Hiányzik a férjem. Nem, nem a régi mókuskerék, hanem ő. Mert, ha változtatni tudna tényleg, akkor minden működhetne. Csak úgy néz ki, hogy most már nem akarja. Többször is a tudomásomra hozta, hogy válni akar. Van egy közös lakásunk és kutyánk, ami eléggé összeköt minket, illetve a hobbink is közös. Napi kapcsolatban vagyunk, telefon, sms, email, elég sokat beszélünk, de csak közömbös dolgokról. Semmi érzelgősség meg ilyesmi. Kemény velem, beszólogat, néha elmosolyodik, kiszámíthatatlan. De felhív, sokszor. Azt mondják, még szeret, de rajta nem ez látszódik. Bulizni jár, állítólag már csapta is a szelet másnak, és nekem azt mondja, hogy ez jobb így neki is és folytathatatlan. Szerintetek?