Bántás nélkül hogy célozzunk rá, hogy törődhetne magával, adhatna magára?

Van egy rokonunk (közeli), folyamatosan panaszkodik, hogy mennyire nehéz neki egyedül a gyerekével, meg hogy nincs mellette egy férfi, társ, és hogy ő sosem fog találni már senkit. Tavaly váltak el, de már régen is olyan volt, mint most. Hajmosásra érett haj még a 6.-7. nap is felkötve, mert "jól van az úgy, ki figyeli" (függetlenül attól, hogy nagyon előnytelen, ha össze van kötve a haja). A bőre csúnya, heges, pattanásos, fakó az arcán és szürke/fekete karikák a szeme alatt. Nem kell full glam smink, de egy korrektor, BB krém/alapozó és púder egy kis kontúrozással 5 perc alatt fent van, és mégis üdébb, frissebb az ember, ráadásul nem is fénylik a feje. Túlsúlyos, a szülés után a hasa is nagy maradt (7 éve szült, tehát ez nem fog magától változni). Ha mondom, hogy diétázom, akkor hülyének néz, hogy minek, meg úgy nem lehet élni. Múltkor mondtam, hogy csak kóstolja meg, amit eszek, de hogy ő azt nem eszi meg, meg nem bírna joghurtot reggelizni, neki úgy indul jól a nap, ha szalonnát ehet puha kenyérrel... Az öltözködésén is lenne mit javítani, az állandó viselete a melegítő, merthogy otthonról dolgozik, és ha pl boltba megy, vagy a gyerekért, akkor sem vesz fel mást. Így meg tényleg azt a "topis" kinézetet mutatja.

Szeretnék neki segíteni, de megbántani nem akarom.