Mint jovendobeli par, elfogadnatok egy olyan szemelyt akinek egy fogyatekossaggal szuletett?

Azt hiszem, nem tudok neked mérvadó választ adni, mert én lány vagyok, és a lányok általában nem egészen úgy vannak ilyen kérdésekben bekötve, mint a fiúk.

Mindenesetre nálam a válasz valószínűleg attól függene, hogy milyen problémáról van szó - egy gyenge szellemi képességekkel rendelkező férfival valószínűleg nem tudnék mit kezdeni, mert számomra egymás gondolatainak megértése nagyon fontos része a kapcsolatnak, és mondjuk egy komoly súlyfelesleggel küszködővel sem, mert hát attól meg sajnos viszolygok - de egy csomó más dolgon valószínűleg hamar felülemelkednék egy "minőségi kapcsolatért", például a te problémádon is. Ez valószínűleg személyenként változó, hogy kinek mi fontos, van például, akinek az eltérő bőrszín is taszító tényező, mást meg kifejezetten vonz.

Úgy általánosságban azt gondolom, hogy egy kapcsolat kezdődhet "külső vonzalommal", mondjuk amikor egy szórakozóhelyen összefut két ember, de kialakulhat "fokozatosan" is, régebbi ismerősök egyszercsak rájönnek, hogy ők tulajdonképpen remek páros lennének...

Az első esetben sokkal fontosabbak a "külső jegyek", a szépség, az egészség, hogy mennyire jó társasági ember valaki - de ez persze még nem garancia arra, hogy utána "jól fog működni" a két ember együtt; az csak viszonylag hosszú együtt eltöltött idő után derül ki, de odáig sokszor el sem jutnak az ilyen próbálkozások.

A második esetben viszont előbb derül ki, hogy összepasszolnak valamennyire az illetők, így szerintem ha van rá lehetőség, akkor sokkal célravezetőbb így ismerkedni ;).

Ráadásul az, hogy ki mennyire tetszik külsőleg, attól is függ, hogy mennyire ismerős: általában minnél ismerősebb (minnél többet láttuk már), annál pozitívabban ítéljük meg egymás külsejét.

Ezeket azért írtam le, mert valószínűleg neked a második stratégiával vannak sokkal jobb esélyeid ;), mert aki már ismer, az valószínűleg sokkal inkább az egyéniséget és sokkal kevésbé "a fogyatékost" látja benned :)))).

Ez pedig szerintem nem hogy nem hátrány, de akár még előny is lehet, ha nem kalandozásra, hanem kiegyensúlyozott párkapcsolatra vágysz - merthogy az ilyen fajta ismerkedésnél sokkal kisebb a "melléfogás" valószínűsége. Szerintem.

És ezt nem csak ilyen "ó nyugijóleszazneked" vagy "savanyúaszőlő" alapon mondom: én is arra törekszem, hogy így találjak párt, mert azt tapasztaltam és azt látom magam körül is, hogy sokkal nagyobb esélye van így egy valóban jó kapcsolat megszületésének.

Ha nem haragszol meg, akkor még egy tanács: ne olyat keress, aki "elfogad", aki "beéri veled", hanem olyat, aki az értékeidet látja, és örül, hogy pont Veled lehet együtt :). Addig is, amíg ezt megtalálod, leld örömödet a barátaidban, a hobbijaidban, bármiben, ami érdekel, a párkapcsolaton kívül is rengeteg dolog van, amiben örömöt lehet találni. És keress olyan társaságokat, ahol hozzád hasonló gondolkodású, érdeklődésű, vérmérsékletű emberek vannak, vagy ahol jól érzed magad.

Nem egyszerű ehhez így hozzáállni, de szerintem egy nem egyenrangú, bizonytalan, esetleg megalázó kapcsolat sokkal rosszabb, mint az egyedüllét, és legalább annyira kikészíti az ember önértékelését is. Ezt sok úgymond "egészséges" nő is elrontja szerintem, mert valahogy az van a köztudatban, hogy márpedig párjának kell lennie az embernek, mert ha nem, akkor valami szörnyűség fog történni...

de ez csak az én személyes véleményem, lehet, hogy számodra hülyeség ;) akkor felejtsd el. Ha viszont netán segített, akkor örültem ;);)