Mit szólnátok ha a 17 éves lányotok elétek álna és bejelntené, hogy egy 18 éves félik gyerek pasitól várandós?

Többiek jól mondják. A gyámhatóság megadja. Senkit sem lehet kényszeríteni egy terhesség kihordására, ugyanúgy, ahogyan a megszakítására sem. Éppen ezért születhetnek meg azok a gyerekek is, akikről már a terhesség alatt kiderül, hogy élettel összeegyeztethetetlen betegségük van, vagy súlyos eletminosegbeli hátrányokkal kell küzdenie egy életen át.

Mivel az abortusz nem kényszeríthető, így ők ia megszülethetnek.

Nem tudom hogy kényszeríthetné valaki a saját gyerekét arra, hogy egyetlen hiba, vagy tévedés miatt az egész életét tegye tönkre. Neveljen egy gyereket, akit sohasem akart, vagy adja örökbe és viselje az anyja és apja által kreált terhet egy egész életen át.

Az ilyen ne nevezze magát szülőnek.

"Tudták a szabályokat, így nem is hibáztak."

Ja, az volt a szabály, hogy ha nem úgy pattognak, ahogy ti fütyültök és hibáznak, akkor szülésre kényszerítitek?! Fúj, de undorítóak vagytok.

"Szerintem és szerintük is egy abortusz sokkal nagyobb trauma lett volna mint gyereket szülni."

Aha, szerencsétlenek ilyen elmeháborodott szülőkkel megáldva, mégis mi mást mondhattak volna?! Azonkívül, hogy magukban sűrűn imádkoztak, hogy tényleg működjön a fogamzásgátlás, amit alkalmaznak, ugyanis lehet számodra felfoghatatlan, de NINCS 100%-os védelem.

"Háromból kettő nem is élt kiskorúként nemi életét."

Vagy csak ti úgy tudjátok.. :) Ilyen szülőknek én sem mondanék el semmit!

"A szexualitas felelősséggel jár, ha nem tudod vállalni ezt, ne szexelj."

Kinek hiszed magad, hogy megmond ki mikor és milyen körülmények között szexelhet?! Néhány apró dolgot elfelejtesz: 1. Az emberek nagyon kis %-a szexel gyereknemzés céljából, a többség élvezetből csinálja,

2. 100%-os foggáltás ugye, mint említettem nincs és harmadik: Felelősséget nem csak a nem kívánt terhesség vállalásával lehet!! Bizony abortusszal is lehet.

Mindenki el tudja egyedül dönteni, hogy miért kíván és miért nem felelősséget vállalni és milyen formában szeretné azt megtenni!

"Eredmény: mindegyik boldog házasságban élő anyuka."

Te komolyan azt hiszed, h a debil felfogásotok miatt, amiatt, hogy gond nélkül hátat fordítottatok volna nekik, mikor szükségük lett volna rátok és lazán rájuk erőltettek volna tizenévesen egy gyereket, amiatt lettek boldog családanyák?! :D:D Vicces. Elmondom neked semmi köze nincs hozzá! Szimplán csak azt bizonyítja, hogy a lányaitok a ti erőszakos, abszurd "nevelési" módszereitek ellenére IS normális felnőttek lettek..

"Szerintem jól csináltuk."

Hidd csak ezt! De normális ember nem viselkedik ilyen alja módon a saját gyerekeivel szemben és végképp nem erőszakolná rájuk a saját nézeteit.

Ja és elmondom neked: az én anyum és apum MINDENBEN mellettem állt, ha eléjük álltam volna 18 alatt, h terhes vagyok és logikusan nem tartom meg, bár nem örültek volna a terhességnek, mellettem álltak volna és eszükbe nem jutott volna szülésre kényszeríteni. Mégis normális felnőtt, tanult ember lettem, boldog házasságban. És terhes se lettem 18 alatt! Hihetetlen, mi? Hogy nem kell megtiltanod a gyerekednek a saját teste felett való önálló döntést, mégis normális lesz..? Pedig értelmes embereknél ez így működik ám.

"A gyerekednél? Az unokádnál? Te valami elmebeteg lehetsz, mit félted a pénzed, és helyezed előtérbe a gyerekeid terhére? Valami zsugori tini lehetsz.."

Mellélőttél, felnőtt vagyok. De nem abból az ostoba fajtából aki azt hiszi hogy egy plusz gyerek\csecsemő nem jelent óriási terhet, pláne egy felelőtlen tinimamival. Ne játsszuk már meg a tudatlant. Óriási plusz teher, mind anyagilag, mind erőben. Nem az én dolgom más gyerekét eltartani, még a gyerekemét sem. És persze nevelni is kéne, mert anyuci nyilván tanulna. Szóval plusz munka, plusz kiadás, plusz teher, és állandó kimerültség.. És szemét lenék amiért ezt NEM akarom? Tartsa el és nevelje akik a világra hozta.....

Oké, most lehet ítélkezni, de én a gyerek szemszögét vázolnám.

17 voltam, amikor azt hittem, hogy terhes vagyok, nagyon beparáztam, és napokig nem mertem elmondani anyunak, mert rettegtem.

Aztán elmondtam, és nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy ilyen anyám van. Nem akadt ki, nem kiabált velem, hanem próbált megnyugatni. Nekem ez nagyon sokat jelentett, és sose fogom elfelejteni, hogy mindig számíthatok rá. Nekem kissé kegyetlennek hangzik, amikor valaki kitagadja emiatt a gyerekét, és megszűnik szeretni őt. Kisebb részben a szülőé is a felelősség, ráadásul egy gyereket mindenkinek úgy kéne bevállalnia, hogy feltétlen szereti, történjék bármi.

Nem vagyok hülye, tudom, mekkora felelősség egy kisbaba, pénz, stb, hallottam ezeket én is már. Én nem tartottam volna meg, mert nem éreztem magam késznek az anyaságra.

Viszont másnap megjött, csak annyira stresszeltem, hogy késett.

Egy barátnőmnek is volt már ilyen babaparája, csak 16 évesen, és ő a meg tartotta volna. Nyilván igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy ne a szülei nyakába szüljön. De akkor sem lehet valakire rákényszeríteni, hogy megölje a saját gyereket. (Szerintem aki megtartja, az így tekintene erre.)

Akkor meg kell vele beszélni, hogy igenis kiveszi mindenből a részét, a gyerek anyja lesz egy életen keresztül, stb.