Másnak is megkeseríti valamelyik családtagja az életét?

Nekem sajnos az apámmal vert a sors. Hosszú lenne mindent leírni, csak pár dolgot írok, amik igazán kiverik a biztosítékot. Kezdődött azzal, hogy hatodikban rossz lett a bizim, ezt ő azzal jutalmazta, hogy 4 hónapig egy szót sem váltott velem. Kibékültünk. Volt egy három éves kapcsolatom, nem bírta a srácot, ezért másfél (!) évig nem beszélt velem, 17 éves koromtól. Szakítottam a sráccal, leérettségiztem kitűnőre, aztán elkezdett velem beszélni. Az ország egyik legjobb egyetemére járok (nem nagyzolásból mondom), jól tanulok, normális életet élek, nem vagyok k.rva, nem bulizok, csak ritkán. Barátaim is alig vannak, mert szinte soha sehová nem voltam elengedve, meg amúgy is sajnos elég antiszociális arc vagyok, köszönhetően neki. Szilveszterkor összeveszett anyámmal, én anyám pártját fogtam, most azóta nem beszél velem, lassan fél éve. Van egy új partnerem, megtiltotta, hogy ide hozzam, tönkre akarja tenni a kapcsolatot. Én az apámmal kapcsolat normalizálásáról már rég lemondtam, minden vágyam elmenni innen, de ezt sajnos nem engedhetem meg anyagilag (havi 20 ezer forint ösztöndíjam van, ez semmire nem lenne elég), ő természetesen egy fillérrel sem támogat. Olyan vagyok, mint egy megtűrt kutya, szörnyű így egy fedél alatt élni vele, a gyomrom görcsbe rándul ha látom. Mit javasolnátok? Már olyan is megfordult a fejemben, hogy k.rvának állok, végső elkeseredésemben, hogy legyen pénzem elmenni, de egyszerűen nem lenne hozzá gyomrom. Köszi előre is a válaszaitokat.