Változtak a pénzköltési szokásaid, amikor elköltöztél otthonról?

Igen valtozott.

Mig otthon laktam semmire se kellett joforman koltenem.

Kulonkoltozve meg mindent megvettem ami megtetszett vagy megkivantam.

Ameddig szulokkel laktam addig csak a sajat szuksegleteimre koltottem es nagyon sporoltam.

Most is sporolok de kell fizetni alberletet, rezsit, kocsit tankolni, biztositast fizetni, kajat venni, stb.

Annyi hogy felesegemmel neha elmegyunk etterembe.

Amikor szulokkel laktam akkor max sorozni mentem a haverokkal 2 hetente kb.

Rengeteget. Olyan családban nőttem fel ahol a pénz volt az isten, és minden felesleges pénzszórásnak számított. Egész életükben úgy éltek, hogy minden nap attól rettegtek, hogy majd jön valaki vagy valami és elveszítik mindenüket. (???) Egyébként egyáltalán nem voltunk rászorulva a fillérbszóskodásra, de mégis mindenből a legolcsóbbat kellett megvenni, ha bármi kiadás szóba jött akkor egyből jött a "nincsen pénz" baromság. Volt egy-két teljesen logikátlan dolog amire meg mondjuk mindig volt pénz a fontos dolgok helyett. Kb 16-17 éves korom óta saját keresetem van azokra a dolgokra amit a családom fölösleges pénzkidobásnak gondolt, de még így is kaptam állandóan a cseszegetést, hogy minek veszem meg a drágább húst, vagy miért nem jó nekem a legolcsóbb sampon.

Amióta különköltöztem végre meg tudom venni amit akarok anélkül, hogy 2 hétig szívnák miatta a vérem. Nyilván nem szórom a pénzt most sem, de már nem kell úgy élnem mint egy hajléktalan miközben az anyagi helyzetem ezt abszolút nem indokolná. Végre tudok minőségibb és egészségesebb kajákat venni, megvenni a drágább és hatékonyabb mosószert stb. Végre nem számít kidobott pénznek az utazgatás vagy a jó autó. Szóval végre tudok normális életet élni és olyan dolgokra pénzt fordítani bszogatás nélkül, amik nekem fontosak.

Nekem eléggé összehasonlíthatatlan a dolog.

Egyrészt 18 évesen mentem el kollégiumba, addig nem dolgoztam, viszont pénzem sem volt. Anyám minimálbéres, apám segélyes alkoholista volt, amit kapott általában elitta így alapvetően nélkülöznünk kellett, soha semmi nagy értékűt nem vettem, ha mégis akkor is gyomorgörcs kerülgetett.

18-26 éves korom között éppen csak eléldegéltem, örültem ha nullára kijövök és nem kell otthonról kérjek 2 hetente 10 ezer forintot.

26-27 éves korom óta dolgozom teljes állásban, azóta változott minden. Alapból több mint a felét akkor is félre rakom, ha költekezem és mellette azért időnként megveszem azt, ami kell, tetszik és nem idegeskedem a pénzen.

Amúgy összességében apám halála óta anyagi szempontból az egész családi szintünk emelkedett. Testvérem is dolgozik, én is, igaz én teljesen külön élek. Azt sajnálom, hogy apám nem dolgozott, hanem csak elverte a pénzt. Mert ha használja az eszét, szaktudását, akkor simán havi 3-4-500 ezreket hozhatott volna haza ehelyett kapott 50 ezer körüli segélyt amit elpiált mi meg indulhattunk nulláról az életben.

Nálunk az a duma mindig ha felmerult vmi vásárolni való, hogy "majd, ezután" vagy "majd, a következő hónapban" miközben elég jól kerestek az akkori viszonyokhoz képest. Meg az ő idejükben egy farmer kibírt 8-10 évet is (na persze, mert akkor 1 fajta, eredeti Levis farmer volt csak...) és mindig azon szornyulkodtek, h nekem 1-2 éven belül tönkrement és biztos nem vigyázok rá eléggé.

Mostmar ha kell vmi megveszem azonnal és kész.