Lehetséges, hogy molesztáltak gyerekként?
4-5 évesen sokszor álmodtam azt, hogy szexuálisan molesztáltak, bántalmaztak, bár akkor még nem tudtam, konkrétan mi ez. Máig emlékszem a rémálmaimra, arra a félelemre és undorra, amit éreztem közben. A legszomorúbb az egészben, hogy aki álmomban tette, egy közeli rokonom.
Nem tudom, történt-e a valóságban bármi.
Arra emlékszem, hogy 8 évesen át kellett volna öltöznöm a nagyiméknál a konyhában, és ő is ott volt. Én meg megmondtam, nem vetkőzök, ameddig mindenki ki nem megy.
A nagyim előtt nem voltam szégyellős, meg úgy mások előtt se. De azelőtt az illető előtt rettenetesen. És ugyanaz az undor érzés, ami gyerekként álmomban.
Neki nincs felesége, barátnője se volt soha talán, agglegény már 50 felett.
Sose voltunk túl jó viszonyban, illetve már felnőttként néha volt rólam pár nem túl jó megjegyzése anyukámnak, holott akkor már évek óta nem látott. Diszkréten ugyan, de lekrvázott. Azután anyuék sokáig felé se néztek.
Anyukámnak felnőttként mondtam el, szerinte esélytelen, hogy molesztált volna (se ő, sem más), ezt azért nem gondolná róla.
De akkor miért álmodtam ilyesmit?
válasza:Terapeuta és vissza kell vezetni mi történhetett valójában.
Az sem teljesen kizárható, hogy mással láttad a személyt, esetleg valamilyen felnőttfilmbe botlottál bele.
Velem anno pornót nézettek nagyobb gyerekek, rögtön elmondtam szüleimnek, akkor megviselt, megijesztett. Semmi emlékem nincs róla.
Arra viszont tisztán emlékszek amikor kiskamaszként "először" felfedeztem az ilyen jellegű filmeket.
válasza:A gyerekek többsége nem szól, mert egyfelől nem is igazán tudja felmérni, mi történik, másfelől nem is tudja szavakba önteni. Engem kb 5 éves korormban molesztált a nagyapám, de ezt az élményt, az agyam kizárta, "elfelejtettem". Annyi, hogy igyekeztem nem kettesben maradni vele többé és volt bennem valami negatív érzés, de ennyi. Aztán amikor haldoklott én kb 11-12 éves voltam, ő maga tett egy megjegyzést, és akkor minden eszembe jutott. Minden. Olyan volt, mintha leöntöttek volna forró vízzel. Nem válaszoltam, csak kimentem a szobából és igyekeztem többé nem bemenni. A halála megkönnyebbülést váltott ki belőlem. De sosem mondtam el senkinek a családban, miért tettem volna? Úgysem hittek volna nekem és mint írtam, a gyerekeket ez az élmény traumatizálja. Aki átélte, csak az tudja ezt megérteni. Ez nem olyan mint a felnőtt kori, bár néha arról is nehéz beszélni.
Kérdező, lehet, hogy ez történt. Pszichológust javaslok.
válasza:A gyemek agy furcsán működik. Képes komplett emlékeket egy az egyben kitörölni.
Nekem apám 8 éves koromban öngyilkos lett. Arra a napra, az aznapi történésekre tisztán emlékszem, azonban minden azelőtti emlékem, amiben az apám szerepel, kitörlődött. Halvány emlékfoszlányaim maradtak csupán, de azok se túl szépek, viszont szinte minden másra emlékszem, pl amikor a nagymamámnál nyaraltunk, vagy anyuval, a tesóimmal egy csomó mindenre. De apámról semmi.
Utána, amíg úgymond "gyászoltam", szintén csináltam dolgokat (koporsókat, kereszteket rajzoltam, verseket írtam, stb), és ezeket is elfelejtettem, csak onnan tudom, hogy anyu elmesélte, hogy így volt. Túl nagy volt a trauma, és az agyam inkább felejtett.
Ez alapján azt gondolom, van rá esély, hogy veled is történt valami, kérdező, és ha úgy érzed, hogy fontos számodra, hogy ez tisztázódjon, én is pszichológust javaslok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!