A sorsnak miért akkor kell az életedbe csöppentenie valakit, amikor épp más terveid lennének?

kérdés, hogy mennyi az esélye, hogy ott megteremted az életszínvonalat?

Ha úgy látod ez a férfi kiegészít téged, ő a másik feled, érdemes lenne a kapcsolatot építeni.

Tudod, sokan akarnak kimenni külföldre, de keveseknek "jön be" az élet. Kiemelnek egy-két médiaszemélyt, hogy na ennek is jó volt kint, meg ez is mennyi pénzt keresett...de az igazság az, hogy az arab országok kivételével nem igazán szeretik a "vendégmunkásokat". Vannak -vannak munkahelyek, de szinte a felük csak arra jó, hogy az albit fent tudják tartani belőle.

No, nem elkeseríteni akarlak, biztos vannak még pozitív példák, de ...én biztos nem hagynék itt egy olyan embert, aki lehet hogy tényleg a "másik feled".

Külföldre ki lehet menni máskor is...szerintem.

Azért agyon sem kellene bonyolítani a helyzetet.

Kint rengeteget kell dolgozni, és ha kb. 3-4 évig kőkemény spórolsz akkor talán itthon sikerül mondjuk venni egy kisebb lakást. Szerintem max. ennyire számíthatsz. Ott sem kolbászból van a kerítés.

3-4 hónap nagyon sok, miért nem élsz a mának???

Majd akkor eldöntöd, hogy mész vagy maradsz. Vagy kimész, és ha nagyon vágyódsz vissza és ő nem követ, hazaköltözöl.

Kár, már most görcsölni azon, hogy mi lesz x meg y hónap múlva. Hidd el én is ilyen típus vagyok, és ez borzasztóan felemészt, hogy állandóan azon rágódtam mi lesz később. Majd lesz valami, addig is élvezem a jelent.