Más családokban is állandóan megy a veszekedés az ételen?

Igy nem, de pl. az exemmel volt ebből nem kevés gond, meg a gyerekeivel.

Az eltérő szokások bizony komoly problémákat tudnak szülni. Ő nagyon szegény családból jött iszonyúan spóroltak, nálunk meg kajából azért inkább habzsidőzsi volt. Mindig volt süti, mindig minőségi cuccokat ettünk (na azért nem kaviár). Én is ezt szoktam meg, magas gyümölcstartalmú lekvár meg igazi tej, csak a példa kedvéért. Nekem abból lett elegem, hogy én mindig megvettem a drágábbat, mig az ex csak a legolcsóbb szarra költött, viszont a gyerekei is meg az ex is mégis az enyémet ették, de persze utána olyat már senki se vett, csak az olcsó szart amit én nem ettem... de volt hogy a gyerekek elore megcsinaltak 3 nagy kenyeret drága sonkaval amit vettem, rá fél kg ketchup, előre láttam hogy nem fogjak megenni....és kukába is landolt természetesen. Vagy, főztem kettőnkre meg a ket migyerekre, beállítanak délben váratlanul a gyerekei és akkor ott állok kínban hogy kéne adni nekik is miközben csak 4 szeket hús van mert fejenként csak egy eszünk...de akkor osszam 6 fele. És ez rendszeres vkkt, mert az ő anyjuk sosem készült el az ebéddel este 6 előtt, ami nekem nonszensz volt. Ezek bosszantó dolgok sajnos, pedig aki ismer az tudja hogy senkitől se sajnálok semmit de igenis van egy határ....

Öcsém ugyanigy járt egy gyerekes nővel, vette magának a drága sonkát, reggelre semmi se volt belőle.... tudom hogy csakádban nincs ilyen enyém-tied, de a másik hozzáállásától is függ hosszú távon az ikyenek kimenetele.

Ilyen pitiáner marhaságokon nem.

Csak egy törvény van, hogy ha kevés kenyér marad este, mert mondjuk nem volt érkezésünk/elfelejtettünk venni, akkor nem eszünk annyit, hogy maradjon a gyerekeknek a reggeli és az iskolai tízórai szendvicshez.

Nekem mondjuk ez olyan fura, hogy az utolsó szeletet/darabot sokan evidensnek veszik, hogy meg kell/illik kérdezni más családtagoktól, hogy megehetem, vagy kéri más. Miért, "más" az mennyivel kell, hogy előttem legyen? Most értitek, ez nem önzés, csak most van egy darab kis szelet süti. Megenném. Miért kell(ene) pl. megkérdeznem még három családtagomat, hogy kéri-e valaki, (mert ha nem, akkor szívesen megenném). Akkor lényegében én vagyok az utolsó?

Nem vagyok kicsinyes, félre ne értsen senki, nálunk kaja SOHA nem volt kiszámolva, inkább tukmálás volt mindig. Emlékszem, kisebb koromban apu volt olyan, hogy ő mindig meghagyta "a gyerekeknek". Aztán a "gyerekek" (hugom és én) persze csesztünk megenni, a finomság/süti tönkrement, akkor apu pipa volt. Akkor leültünk családilag az asztalhoz, és apu elmondta, hogy mától ne legyen ilyen, hogy "hagyok". Akinek jólesik, ha az utolsó szelet is, egye meg nyugodtan. És a másik, hogy ezért pedig ne pampogjon senki.

De amúgy is, számomra tök logikátlan ez, hogy az utolsó szeletet kerülgetjük sóvárogva, hogy ne én legyek a bunkó, ha megenném. Pl. egy süti mire eljut addig, hogy utolsó szelete legyen már csak, addig azért elfogyott már egy tepsivel, azt is megették a család tagjai, nem? Akkor az utolsóval miért ez a színjáték?

Amúgy amikor férjemékhez kerültem (özvegy volt két kamasszal), akkor a lányának volt egy olyan szokása, hogy az utolsó amikor eltűnt a hűtőből (pl. süti), akkor mindig fennhangon reklamált, hogy "ki ette meg?" Én pedig azt mondtam neki, hogy kb. a fél tepsivel a tesód, a fél tepsivel te, az utolsót szeletet pedig én. Akkor kérdés? Mindig, de mindig az utolsó darab bökte a csőrét, az, hogy ők ketten a tesójával felzabálták az egész tortát lényegében, az nem volt gond, csak az utolsó szelet. (Mondjuk leszoktattam róla.)

Nem állnak rosszul anyagilag - ezt írod, Kérdező.

Ha nem állnak rosszul, miért nem vesznek több csomag sonkát, vagy bármit.

Mi sem állunk rosszul, mindenből nagy mennyiséget veszek.

Nem kell izgulni, nem dobom ki, ha közeledik a szavatossági idő lejárta, akkor sütök, v főzök belőle valamit és előző nap elfogy.

Az ételen való veszekedés számomra érthetetlen.

Engem csak az zavar, ha nem szólnak, ha valami elfogyott. Valamelyik nap nekiálltam pizzát sütni, sajt sehol. Ja, hogy a férjem még a gyerekek megették este és nem szóltak, hogy vegyek helyette.

Amúgy tudom miről beszélsz, nálunk sem lehetett akármit enni. Pl nem bonthattál meg egy zacskó ropit, mert majd kb 2 hónap múlva jön a Juliska néni vendégségbe, az akkorra lett véve, mit gondolok én. Anyám a szekrényben, a ruhái között dugdosta a csokit előlünk, nehogy együnk belőle.

Nem pont ilyen sztori, de hasonló van a környezetemben. Eljegyzési vacsorára 12 főre 8 rántott húst készített anyuka. A szendvicsre három szelet szalámi mehet, nem több. A levesből egyszer lehet szedni, húsgombócból csak egyet.

Az ilyentől égnek áll a hajam. Én azt szeretem, ha mindenből van elég. Akkor érzem "biztonságban" magam, ha tudom, hogy van itthon tartalék tej, gyümölcslé, kávé, stb. Ez a porciózás kikészít.

Tudom, hogy van, akinek nem telik arra, hogy egyszerre többet vásároljon. Nekem ez egyfajta "életcél". Sose kelljen úgy élnem, hogy mindent ki kelljen porcióznom.

Én a befőtteken voltam gyerekkorban és tinikorban kiakadva. Basszus, tele volt a spájz házilag eltett befőttekkel, barack, szilva, körte, cseresznye, birs, meggy, stb. De csak akkor volt szabad enni, ha valaki beteg volt. Tehát mondjuk télen megfázott, akkor ki lehetett bontani egy befőttet.

Haláli:(

Csak azt nem tudom, aztán hogy alakult a többi sorsa, mert ugye újra jött a nyár, a friss gyümölcsök, a befőzés.

EZT sosem értettem.

Nagymamám spájza meg tele volt sárgabarack lekvárral, olyan igazi, "nagymamás" baracklekvár. Annyira imádtam, amikor nála nyaraltam, minden nap vacsorára sárgabarack lekváros kenyeret ettem. Ő eltett egy nyáron vagy 50 üveggel, mi is kaptunk egy üveggel, és anyám testvéréék is egy üveggel. Amikor nagyobbacska voltam, és nyaraláskor segítettem a befőzésben, akkor két üveggel kaptunk (az 50 üvegből), mert én is segítettem.

Vicc kategória:(

38-as, de mit gondolt a nő, lesz olyan, aki csak köretet eszik, rántott hús nélkül? Tetejébe ünnepi étkezés, eljegyzés. Te jó ég:(

Amúgy én is hozzád hasonlóan tárolok be kajákat. Hugom szokta mondani, hogy "basszus, a te spájzod egy hipermarkettel felér".