Most ezért k*csög vagyok, és nem szeretem? Ő érdeke is.

Én is ebben a cipőben járok.

Párom ha stresszel, csak eszik és eszik.

Mikor megismerkedtünk, csak salátát evett, aktívan sportolt. Büszke voltam rá, hogy nem hagyja hogy elhízzon. Aztán valamiért abbahagyta a sportot, és szó szerint zabál. Már az 1. emeletre is lihegve jön fel. :S

Mikor kérem, hogy menjünk pl. moziba, á az sokba kerül. Mondom jó, menjünk sétálni, de ne csak 5 percet, hanem 1-2órát. Nem, ő azt nem bírja, inkább a mozi. (Csak példaként irtam le, milyen..)

Világéletemben túlsúlyos voltam, két éve adtam le a 34 kg feleslegemet. És meg kell mondjam, nincs annál irritálóbb, mint mikor egy babkaró, akin életében nem volt fél gramm felesleg sem, ugrabugrál, hogy mit kellene csinálnom.

Tornázzon veled? Annál nincs megalázóbb egy kövér ember számára, mikor együtt kell mozognia valakivel, akinek az nem szenvedés.

Tényleg az egészségére próbálj hatni. Nekem azok tettek be. Spektrumon láttam egy műsort elzsírosodott szervekről, elzáródott erekről, szívrohamról, agyvérzésről... És szerezz be egy szobabiciklit. (Sétálni harminc kg felesleggel? Pakoljatok meg egy táskát 30kg-val, és meglátjuk, mennyire lesz kedvetek sétálgatni.) És van rengeteg álomfinom fehérjepor.

23L

Na egy kicsit a másik oldal... Először is leszögezem, hogy megértelek teljesen, és látom, hogy jót akarsz a barátodnak, de a módszerekkel én sem értek egyet. Hozzáteszem, rajtam is hasonló módszerekkel segített a barátom régen, testileg hasznomra vált, lelkileg kevésbé. Az történt, hogy rajtam is rengeteg súlyfelesleg volt, úgy 40 kiló, amiből 32-t már leadtam egy év alatt. Amíg együtt voltunk a barátommal, ő is nyaggatott, bevetett hasonlókat, hogy elhagy, foglalkozzak magammal. Én el is jártam sportolni, de a hatás elmaradt, diétázgattam, és szintén semmi. Én is elmentem kivizsgálásra, és találtak is egy petefészek cisztát, ami a hormonháztartásom rendesen felborította, így nem tudott lejjebb csúszni a mérleg nyelve. Rá kis idővel meg is műtöttek, mikor felépültem, folytattam a sportol"gat"ást, nem teljes erőbedobással, és a diétázGATást is, a barátom kedvéért, aki hiába látta min mentem keresztül, a véleménye ugyanaz volt, hogy lusta disznó vagyok, azért vagyok kövér, mondogatott olyanokat is, hogy de megnézne vékonyan, mindegy, a lényeg hogy kaptam rendesen tőle. Ekkor még nem fogytam le. Csak amikor mondta, hogy akkor vége, szia. És komolyan is gondolta, engem meg ez földhöz vágott, depressziós lettem, hogy nem kellek annak a férfinak akit nagyon szerettem, annak ellenére hogy kifejezte, hogy én nem vagyok neki elég jó. Na akkor kezdtem rendesen diétázni és sportolni. Mikor meglátott lefogyva, sokáig nem találkoztunk, rögtön elkezdett megint udvarolni, és tudod mit mondtam neki? Hogy köszi, ez kedves, csak épp ezerszer jobb nélküled.

Ezt most azért írtam le, hogy ha te tényleg meg akarod tartani azt a pasit, akkor jól vigyázz, hogy mit mondasz neki. És mint esetemben is, láthatod, eredményre vezetett végül, csak már nem együtt éljük meg ezt az egészet, minden pozitív oldalával együtt. És már nem is tudom, mit szerettem régen benne, azt pedig főleg nem, hogy miért tűrtem azt, hogy bántott.

Írta a 23 éves lány hozzászóló, hogy nincs megalázóbb egy kövér ember számára, mint olyannal mozogni, akinek játék az egész és nem megterhelő. Teljes mértékben igazat adok neki ebben, Te nem éltél át hasonlót, így nem tudhatod, milyen érzés ez a fajta szégyen. A neki szánt válaszodból az is látszik számomra, hogy elég csípős a nyelved, ezen változtatnod kéne. A barátoddal ha türelmesen beszélsz, nem dobálózol a fenyegetésekkel, nem alázod meg, lehet hogy nem hamar, de eredményt érhetsz el. Ne azt érezze, hogy neked ő így nem jó, hanem azt, hogy így tökéletes, finoman manipulálva vezesd rá olyan programokra, ahol elengedhetetlen hogy mozogjon, mégis élvezi. Különben csak marad a dac, vagy hogy elveszted.