Hogy éljem túl? Ezt már nem lehet kibírni!

24 éves lány vagyok, van/volt egy 2 hónapos kapcsolatom, nincs egy órája, hogy szakított velem. Én az ország átellenes végében tanulok, kollégiumban lakom, és azért jött le, hogy hazaköltöztessen (elvileg), de most kiderült, hogy csak szakítani jött, mert nem msn-en akarta elmondani (telefonján sosincs pénz). De msn-en még pár napja is biztatott, hogy azt csinálok vele, amit akarok, az ágyakat majd összetoljuk, meg ne félj, kicsim, ez lesz a nyaralásunk (pár napot még itt akartunk tölteni). Tegnap jött, annyi volt csak, hogy aludt 20 órát, gondoltam, milyen fáradt, nem akartam felkelteni, hisz vezetett 6 órát, előtte meg dolgozott, de amikor felkelt, és enni adtam neki, nem kellett neki semmi, és úgy kellett kihúzgálni belőle a szavakat. Ekkor mondta el, kaja közben, hogy nem akar tőlem semmit, legyen vége, majdnem félrenyeltem az idegességtől, mert ennek nem volt előjele. Még kérdeztem is, hogy busszal vagy az én kocsimmal menjünk a városba, de semmire nem válaszolgatott, viszont azelőtt se volt beszédes kedvű. Összevissza írok, olyan ideges vagyok, itt bőgök a cuccom közepén, mert nemhogy nyaralás nincs, meg kapcsolat nincs, hanem most közölte, amikor már itt van és jól megkajált, hogy dobjam össze a holmimat és ő hazamegy vele rövid úton, nekem még lesz egy vizsgám holnap, ha akarom, mondjam le és menjek vele ma, ha meg nem, akkor maradok és hazamegyek a busszal, de ő nem marad itt velem. És az a legrosszabb, hogy ennek nem volt előjele, semmi sem volt, amiből rosszra gondolhattam volna. Azt mondta, hogy szeretett, mielőtt eljöttem volna, de 1 hónappal ezelőtt el kellett jönnöm otthonról, mert vizsgaidőszakom volt, és mialatt nem találkoztunk, ő kiszeretett belőlem, elmúltak az érzések, és boldogabb volt nélkülem, a barátaival, mint velem. Én mondtam neki, hogy tőlem annyit van a barátaival, amennyit akar, sőt én is szeretek jönni-menni, de azt mondta, neki nem kell most nő. Mi egy társkeresőn jöttünk össze, kérdeztem, hogy akkor miért hirdetett? Miért hitegetett? Miért hagyta, hogy belészeressek? Semmire nem válaszolt, csak lement most a kocsijához, ott ül és várja, hogy rendbehozzam magam, már velem egy szobában sem akar lenni.

Mit vétettem én? Még álmomban sem gondoltam volna, hogy így lesz. A távolságra fogja, hogy szétválasztott minket.

Az a legrosszabb, hogy ő fogadott el egyedül a betegségem miatt, mert eddig mindenki szépen lekoptatott, amikor megtudta. A betegségem elég komoly, lehet, hogy nem lehet gyerekem, és ugyebár így családot alapítani necces. Nagyon szeretnék gyereket, de az nagy tortúra lesz, és ezt nem vállalja senki. Most megint hol kezdjem, ki fog elfogadni engem? Már dől a tej belőlem, stressz hatására mindig kijön, nem segít rajta a gyógyszer sem, itt hagyott a szarban, nem tudok családot alapítani, nem tudok szerelmes lenni, nem tudok úgy élni, mint a fiatalok, mert nem ez az első kapcsolatom, ami 1-2 hónap után véget ér, mert rájönnek, hogy mégis inkább a szabadság, a függetlenség kell nekik, és azóta sincs senkijük. De én sem egyből házasodni akartam, ezt meg is mondtam, én is szeretek jönni-menni, beülni valahova, szabadon élni, és mégse kellek.

Mit csináljak, mondjátok meg, itt ülök a kupi közepén, Ő lent várja a csomagjaimat a kocsiban, össze kellene valahogy pakolnom, holnap még vizsgám lenne a levelezőn is (2 helyre járok), és nem vagyok képes elhinni, hogy ez történt, és főleg, hogy MIÉRT??????????????

Ő 26 éves, az előzőek 27-28 évesek voltak.