Miért mondják, hogy a gyereknek nincs beleszólása abba, hogy legyen-e testvére?

Szerintem igenis köze van hozzá a gyereknek. Nem neki kell döntenie, de ki kell kérni a véleményét.

Én 17(!) éves voltam, mikor megszületett a féltestvérem (apukám második házasságából). Nemhogy azt nem kérdezték meg, hogy szeretnék-e kistestvért, de még csak be sem jelentették, hogy ők gyereket akarnak. Csak a kész tények elé állítottak. Ami mégjobban fájt, hogy még apukám feleségének a barátnői is előbb tudtak a terhességről, mint én.

Rettentően haragszom rájuk emiatt még most is, pedig mind apukámat, mind a feleségét nagyon szeretem, és az öcsémet is imádom. De ettől még ott van bennem egy "tüske", amiért ennyire kihagytak ebből az egész kérdésből. És 17 éves kor ide vagy oda, az is nagyon fájt, hogy apukám az "új gyerekkel" éli az "új családi életét", amiben én már nem veszek annyira aktívan részt. Tudtam én akkor is, hogy ez hülyeség, mert apa ugyanannyira szeret, mint előtte, de akkor is kirekesztettnek éreztem magam. Azok az alkalmak, mikor a kb heti kettő találkozásunkat is lemondta, mondván fáradt, csak hab volt a tortán.

Szóval szerintem igenis ki kell kérni a gyerek véleményét, akármennyi idős, mert nagyon tud az fájni, ha egy ilyen döntésből kihagyják...

Kedves utolso, es egyaltalan mindenki!

En sokaig legkisebb testver voltam a ket noverem utan (az egyik 7, a masik 12 evvel idosebb nalam). Soem jottunk ki tul jol egymassal, de most nem ez a lenyeg. Edesapam elvalt edesanyamtol, es ujranosult. En 21 evesen mar nayon szerettem volna babat a parommal, es mikor panaszkodtam apumnak, hogy meg mindig nem jott ossze, o kijelentette, hogy nekik mar igen, uton van naluk a baba. Nagyon rosszul esett az elejen, de nem azert, mert meg se kerdeztek a dologrol, hanem azert, mert ugy ereztem, nem avatott a bizalmaba azzal, hogy elmondja, terveztek ok is a kozos csaladot. Kellett korulbelul egy honap, hogy felnott modjara lerendezzem magamban a dolgokat.

Most egy eves az ocsem,a hugom barmelyik pillanatban megszulethet, en pedig szeptemberre vagyok kiirva a fiammal. Sokan furcsanak tartjak a helyzetet, de en orulok, hogy mindketten (apum es en is) megtalaltuk a boldogsagot.

Mi is tobb gyermeket tervezunk, es ugy gondolom, ez csak a szulok dontese kell legyen, mert egy gyerek nem kepes sokszor tullepni sajat onzosegen. Igaz, valoszinuleg a sok rossz szulo es lepasszolt kistestver peldaja sem segit.....

Mi is nagy csaladot szeretnenk, es nem fogom hagyni, hogy gyerekem dontse el, hogy szuljek-e meg, vagy sem, akarmennyire vagyok gyerekbarat.....Viszont en is minden erommel azon leszek, hogy biztositsam a nyugodt es igazsagossagon alapulo caladi eletet.

Bocs, ha elkalandoztam.

23/N