Miért mondják, hogy a gyereknek nincs beleszólása abba, hogy legyen-e testvére?

Egy gyerek nem képes megalapozott döntést hozni. Kiskoromban én is hisztit csaptam, hogy minek nekem kistestvér. Aztán most meg a legjobb barátnőm, imádom.

Háromévesen csak azt láttam, hogy biztos el fogja venni a játékaim. Nem gondolom, hogy bármely más gyerek ennyi idősen ennél komolyabb érveket fel tudott hozni.

Most viszont azt látom, hogy az egykék, még ha nem is voltak elkényeztetve (bár az elkényeztetettek aránya jelentősen magasabb közöttük, mint azok között, akiknek testvére van), rengeteg dologban önzők. Nem rossz szándékból, de nekik az a természetes, hogy ők vannak a középpontban. Viszont amikor felnőnek, elég kellemetlenül érinti őket, amikor kiderül, hogy nem.

Nagyon sokat kellett vigyázni a testvéreimre, de sosem éreztem tehernek. Ha barátnőztem, elvittem őket, felültek a hintára, a kicsit még hajtani kellett, közben nagyon jól lehetett beszélgetni. Otthon is mindenféle játékokat találtunk ki, amiket én is élveztem.

Mindegy, ez már nem is tartozik ide, a lényeg, hogy a gyereknek lenne beleszólása, de egy gyerek nem elég érett, hogy egy ilyen jelentőségű döntést meghozzon. Én meg se fogom kérdezni a gyerekemet, elő lehet úgy adni neki a dolgot, hogy "kapsz egy játszótársat", és akkor várni fogja. Persze nem tízéves korában, de nem is látom sok értelmét ennyit várni két gyerek között.

Azért mondják, mert valóban nincs beleszólása.

Ha nem akarja, hogy kistestvére legyen, akkor a szülők automatikusan le fognak mondani a gyerekről? Nem,. Akkor meg mi értelme egyáltalán annak,hogy beleszólása legyen?

nem olvastam végig, de azért elmondom a véleményem.

Szerintem nem a gyereknek kell eldöntenie,hogy akar-e kistesót,vagy nem. Egyrészt még gyerek, nem tud ilyen komoly döntést meghozni, másrészt, a gyerekek véleménye gyakran változik, pl. mikor kicsi voltam, olyan 7éves, akkor körösztanyum szülte a 3. gyerekét, és akkor én is kitaláltam,hogy jaj de jó lenne nekünk is egy kistesó (van egy húgom,de gondoltam jó lenne még egy) egy cuki kisbaba stb. Aztán nemsokkal azután meg azt gondoltam, jajj,hát mégse kéne,mert az sír meg minden. - na most ha anyumék vállaltak volna még egy gyereket,mert én azt mondtam,és aztán meggondoltam magam,akkor meg elvetették volna,vagy mi? tudom,kicsit sarkalatos a példa, de akkor is.

Másik dolog meg, a kissebbet se kérdi meg senki,hogy akarja-e a nővérét/bátyját. Ha a kissebb azt mondaná,nem akar testvért,akkor azt kitennék otthonról,vagy mi? Na jó,tudom ez így durva, de gondolom értitek,mire célzok.

A felnőttnek kell tudnia,hogy hány gyereket szeretne,hányat tud és bír vállalni - mint anyagilag,mint minden más téren. Egy gyerek ezt nem tudja eldönteni.

Viszont a szülő dolga az is,hogy akárhány gyereke is van, egyformán szeresse őket - egyformán álljon hozzájuk és ne okozzon fájdalmat a nagyobbiknak egy kis tesó születése.

Neked sem azért nem lett kistestvéred, mert számított a véleményed, hanem azért, mert anyádék nem akartak.

És azért mondják, mert semmi köze hozzá. Ki dönti el az elsőt? Anya és apa. Ahogy a másodikat és a harmadikat is.

"tényleg meglepően normális az értékrendem"

óh, az más, akkor neked van igazad:D

Tényleg, lehet írtad már, bocs, hány éves vagy kérdező?