Fiatal férfiakhoz szól a kérdésem. Elköltöznél otthonról, ha lenne egy (újépítésű) házad?

Mielott olvastam a kommentedet kerdezo epp megfogalmaztam a valaszom, ami ez ett volna:

En kiadnam a sajat nagy ujepitesut alberletbe, ami nevetelem van belole azon berelnek egy kisebb lakast. Ahol megszokom a hazvezetest, nem kell sokat takaritani, nem vagyok anyuekkal es johetnek batran a csajok. Igy a csajok nem egybol a nagy hazat latnak bennem es amikor vegre van egy normalis tarsam, akkor majd vele bekoltoznek a nagy sajatba. (Ismerek olyat aki ezt csinalta.)

A komment utan ennyi modositas. Azta lusta disznockajat, a nagy haz feltese ok, na de a nem akarok mosni. Szegeny leendo noje, gondolom ez valami tipikis anyu kedvenc elkenyeztetett fiacskaja es ez volt az otthoni minta is. Es igen sokan vannak igy. Erre is van ismerosom.

És egy garzonnal is megelégednék.

30/f

Azt kellene egyébként elfogadni mindenkinek, hogy ez a sztori egy annyira soktényezős történet és annyira nem lehet általánosított, mindenkire egyformán érvényes szabályokat alkotni.

Ahol megfojtanák egymást egy kanál vízben és folyamatos a feszkó, és képtelenek mindannyian az önfejlesztés útján eljutni arra a szintre, hogy megoldják a konfliktusaikat, ott csakis a messze költözés járható, hiszen a folyamatos feszültségek és értelmetlen konfliktusok valóban kikezdik az embert, annál még ott, abban az esetben az is jobb, ha nagyon szerényen, de mindenki külön él.

Ugyanakkor pl egy tehetősebb család, birtokkal, nagy kúria vagy kastélyépülettel, ahol mindenkinek bőven van helye elvonulni, ráadásul hitel sem terheli, a jómódból kifolyólag nem csesztetik egymást triviális baromságokkal, mint wc tető, meg kinél fogyott ki a mosószer stb, ott pl totálisan értelmetlen lenne egy albérletben nyomorogni és pusztán jelen korunk átlagembere konvencióinak megfelelni azzal, hogy elmondhatja magáról, hogy na húdefelnőttes lettem.

A felnőtti lét nem feltétlenül függ szorosan össze azzal, hogy több generáció együtt vagy külön lakik. Sőt, ha nézeteltérés és konfliktus van köztük, akkor a távolság is csak olyan, mint nem eloltjuk a tüzet, csak messzebb megyünk, hogy ne érezzük a perzselő hőt, de a ház ég tovább.

Természetesen sajnos vannak családok, ahol akkora az egója mindenkinek, hogy nincs más megoldás.

A kérdésben szereplő élethelyzetben nyilván, ha az ifjúnak van annyi bevétele, hogy fenn tudja tartani egyedül azt a bizonyos új épületet, akkor nyilván célszerű használni, benne élni, a szülőkhöz max látogatóba átmenni. Az egyedül élés, ha van pénz, nem egy megerőltető téma. Ma már vannak olyan mosó és szárító gépek, hogy a tisztaruha, ágynemű nem téma. Ha a kecó minimalista, nincs tele csecsebecsékkel, szőnyegekkel, akkor a takarítás sem nagy ügy. Ellenben ha a bevétel kicsi, csak büszkénnyomorgás lenne, akkor valóban meggondolandó lehet a nősülésig inkább bérbeadni a házat, hiszen az mégegy fizetés. Azt eltenni, pár év alatt egész épkézláb összeg összegyűlne, mire jön a családalapítás.

De tényleg ahány család, ahány ember, annyiféle megoldás, annyiféle célszerűség.