Elköltöznél a pároddal albérletbe, ha élhetnétek a szülői házban úgy, hogy csak anya él ott, de sokat nincs otthon?

Mi is így voltunk, mint ti. Mi anyumhoz költöztünk, mert tudtunk félretenni, és sokat segÍtett az elején a babával.

Szerintem jó döntés volt, szóval én ezt ajánlanám nektek is.

Oké, neked szupi lesz anyuval, szereted, aranyos, stb...

Csak azt ne felejtsd el, hogy a párodnak ő az anyósa, és nem minden férfi alél el az örömtől, ha az anyósával kell lakni.

Nálunk fordítva van így, páromhoz tudnánk költözni, ő viszont anyukájával él együtt, és valószínűleg oda is fogunk. Nem lenne nagy gond, mert kétszintes házról van szó, szép, jó tágas, jó környéken van (mármint nincs gyanús szomszédság, szép a környék, nem túl zajos, de viszonylag könnyen be lehet jutni a belvárosba, nem lennénk elszakítva az élettől, úgy is, mint színház pl.). Anyukája picit helikopter típus, de egyébként aranyos és kedves, és nem zavarna túl sokat.

Én a helyedben mindenképpen anyukátokhoz költöznék, ha neki nincs kifogása ellene. Sokkal fölöslegesebb a kemény munkával megkeresett pénzt vmi olyan dologra költeni, ami nem is a tietek, és bármelyik percben kirakhat a tulaj onnét... fleg ha van másik, sokkal jobb alternatíva.

Mi megbántuk hogy odaköltöztünk párom anyukájához.

Nagy kétszintes ház,jól kijöttünk amig heti 1-2 napot voltam ott.Aztán összeköltözés,felajánlotta hogy költözzünk ott össze,ő se marad egyedül,nekünk sincs albidij,neki is kevesebb a rezsi ha elosztjuk.Belementem.

Ezt követte 3 hónap pokol,amibe létezett beleszólt,5 perc nyugtot nem hagyott,igy mégiscsak albérlet,azóta élünk nyugalomban,meglátogatjuk 2 hetente (és panaszkodik hogy rengeteg a rezsi)