A magyar anyák miért olyan panaszosak, a férfiak nagy része miért nem segít eleget, egyedülálló módon M. O. -on maradhatnak a legtovább otthon a gyerekekkel az anyák mégis olyan sokszor problémáznak mindenen?

Itthon a nők nagyon elkényeztetik a gyerekeket. Minden idejüket a gyerekkel töltik, Még 1-2 évesen is éjszaka 3-4-szer etetik. Nem hagyják egy picit sem sírni,nehogy sérüljön a gyerek lelkivilága.

Ha a gyerek hisztizik,akkor azonnal felveszik,mert a gyereknek az anya testi közelségére van szüksége.

Eredmény: az anya fáradt,kimerült,az apa szintén,mert éjjel ő sem tud aludni. Ha hazaér a munkából,egy hisztis gyerek fogadja,aki az anya minden idejét leköti.

Régen,amikor nálunk is csal 3-5 hónap volt a szülési szabadság,az anyák ugyan úgy ellátták a gyereket és a háztartást munka után,mint nálatok.

Elkényelmesedtek a mai nők,és a gyerek lett az életük egyetlen értelme. Nem tudják az egészséges életvitelt megoldani.

Azért a fizetésért és életkörülményekért ami ott van Amerikában lehet, hogy a magyar anyáknak sem a gyermeknevelés lenne az egyetlen életcéljuk.

De valahogy nem csodálkozom, hogy sokan menekülnek a rendszerből és inkább arra vágynak, hogy egy kedves kis teremtés aranyozza be mindennapjaikat és ezért mindent meg is tesznek, bármi áron.

Igen, nő vagyok, de nincs gyerekem.

Ez egy nehéz kérdés. Én is egy ilyen panaszos anyuka vagyok. Mennék vissza dolgozni. de a kicsit nem veszik fel bölcsibe (nincs hely), a családi napközi napi 4000 Ft+étkezés (ez több mint a fizetésem lenne). A férjem pedig ebből kiindulva (úgyis otthon vagyok egész nap), már semmiben sem segít, így a betonozástól a pelenkázásig mindent én csinálok, míg ő hazaérve leül a számítógép elé, mert fáradt... Egyszer rákérdeztem, hogy szerinte én nem vagyok fáradt (aznap megraktam egy konténert sittel), erre az volt a válasz, hogy "Mitől, hisz itthon voltál egész nap?".

Ezt szerintem nem lehet egyértelműen a nők elkényelmesedésével megmagyarázni.

Neveltetés kérdése. PL a férjemmel hatalmas mákom volt, ha azt nézem édesapám mennyit segített otthon. Anyukám két műszakban dolgozott, három gyereket nevelt, háztartást vezetett és ápolta apai nagymamámat. Apukám egy saját vállalkozást vezettet ami egész napra elosztva, napi 6-9 óra munkát jelentett.

A férjem az első naptól fogva segített nekem, ha én főztem ő mosogatott, ha ő főzött akkor én, be tudja indítani a mosógépet.

Édesapám szemében egy senki. Nem férfi...

Remélem értitek ezt hogyan értem: Nem jár kocsmázni, törődik a lányunkkal, méghozzá úgy, hogy leül és bábozik neki, meg ilyenek.

Pedig gyesen vagyok, megoldhatnám egyedül is. De ő otthonról azt hozta, hogy segítenie kell. Míg apámnak majdnem a fenekét is kitörölte a mama.

Egyrészt arra tudok válaszolni, hogy miért nem mentem volna vissza dolgozni olyan korán: szoptatás.

Azzal én is egyet értek, hogy ma nem divatos sírni hagyni és önállóságra tanítani a gyereket. Nekem is a gyerek a legfontosabb természetesen, de azért van mellette férj is és háztartás is. Az elején sokat segített a férjem, de most már (4 hónapos a lányunk) hétközben nem kell segítenie, megoldom egyedül. Persze hétvégén segít főzni, ablakot pucolni, de az alapvető dolgokat én megcsinálom.

Hogy miért maradunk itthon mi anyukák: mert megtehetjük. Én inkább vagyok ott a gyerekem első mosolyánál, átfordulásánál, lépéseinél mint hogy a bölcsödei dolgozó mondja "ja, egyébként pár napja felült". Ha anyagilag szükség lenne rá, természetesen visszamennék, de mivel magas bejelentett jövedelmem volt, most magas a TGYÁS-om és max GYED-et is fogok kapni. Úgy gondolom, hogy mivel rendesen adóztam, így most cserébe az állam "finanszírozza" nekem, hogy nevelhetem a gyerekemet. Egyszer élünk, ez a kis lény a legfontosabb számomra, vele szeretnék lenni :-)