A trágár, csúnya beszéd mennyire megszokott a családodban?

Igyekszünk odafigyelni és elkerülni az erősebb kifejezések használatát. Persze, óhatatlanul kicsúszik az ember száján egy- egy húzósabb szó, kifejezés, ha valami nagy hülyeséget követ el, vagy ügyetlen volt, stb.

Semennyire! Egyébként pedig mi a f.. közöd van hozzá? 😁

Anyám borzalmasan rondán beszél,annak dacára,hogy pedagógus. Nem vagyok álszent,nekem is kicsúszik néha, de neki már kötőszóként. Hiába szólok rá. (Közönséges és agresszív). Én próbálom moderálni magam.

Otthon soha, tabu volt a csúnya beszéd. Hál' Istennek, így nem lettem egy mocskosszájú kocsis. :)

Apám alkoholista proli volt, minden értelmes szóra jutott két káromkodás. Sajnos nekem is nagyon beépült a szövegkörnyezetembe és úgy használom hogy észre sem veszem.

Mikor összejöttem párommal, nagyon ügyesen kibővítettük egymás szókincsét. Aztán hogy később megszületett a gyermekünk, megbeszéltük hogy az első évében nem mondunk ocsmány szavakat, vagy ha nagyon nem bírjuk ki, akkor valami enyhébb , aranyosabb jelzőt mondunk. Akkor már nem a b+ meg társai voltak a porondon, hanem a macska vigye el, irgum burgum , amit a paci himbál meg ilyenek. Mostmár iskolás a gyerekünk, és sokszor csak lesek, milyen szavakat használ amit valszeg ott tanul. Na aztán már mi sem fogjuk vissza magunkat néha. Most keverjük a kettőt. Tegnap pl kiöntöttem véletlenül a kávét a konyhában, erre azt mondtam, hogy a macska vigye el b+.

Nálunk megszokott volt, anyám folyton ordított és káromkodott, a mai napig, apa szinte sosem, csak ha ideges, de akkor sem nagyon. Én is szoktam, főleg ha feszült vagyok, vagy ideges. Nem szép dolog, de sajnos ez van.