21 éves vagyok és van egy 5 éves kislányom. Ti mit tennétek a helyemben?

Elég hosszú történet, megpróbálom összefoglalni. 16 évesen szültem a kislányom, aki a világon a legfontosabb számomra. Az apukája akkor volt 18 éves, de úgy döntöttünk hogy vállaljuk, összeköltöztünk egy kis egy szobás lakásba. A párom akkor már kezdett dolgozni, én pedig estiben elvégeztem az iskolát. Be segítettek az ő szülei sok mindenben, amikért a mai napig hálás vagyok. Két évvel később a párom súlyos motorbalesetet szenvedett amit sajnos nem élt túl... Elmondhatatlan időszak következett, akkor kezdtem dolgozni, a kislányunk oviba járni. Mérhetetlen gyász, megfelelés, helytállás amit nehezen bírtam egyedül. A párom szülei ezért magukhoz költöztettek minket a kicsivel és továbbra is sokat segítettek nekem mindenben amíg egyenesbe hoztam az életem, felépültem lelkileg és gondoskodni tudtam a kislányomról. Egy éve viszont külön költöztünk, sikerült saját lábra állni úgymond, biztos munkahelyet találni. Anyósomék viszont nehezen engedtek el, nem akarták hogy elköltözzünk. A gond csak az hogy egy kis ideje megismertem egy férfit akivel kezd szorosabbá fűződni a viszonyunk és ezt anyósomék nem nézik jó szemmel. Hozzá teszem hogy amióta a kislányom apukáját elvesztettük rá sem bírtam nézni senkire, mind idáig nem ismerkedtem meg senkivel, mert csak a kislányom számított nekem mindenben főleg hogy így is bele neveljem az apa tudatot. Tudja hogy ki az ő édesapja, minden nap amikor haza érünk megnézzük a képeit, megpusziljuk és tudja hogy az apukája egy angyal. Fontosnak tartottam hogy mindentől függetlenül tisztában legyen azzal hogy milyen csodálatos édesapja volt. Tehát számomra szó sem lehetett róla hogy másvalakivel legyek. Mindezidáig. Egy közös barátunk által ismerkedtünk meg ezzel a férfival,30 éves és nagyon szimpatikus, többet szeretne tőlem mint barátság de nem merek lépni anyósomék miatt.. nagyon ellenzik, szerintük nem helyes hogy a kislányom mellé új férfi költözzön vagy új apja legyen. Hiszen ettől neki nem lesz új apja, de ők úgy fogják fel hogy én bemocskolnám a fiúk emlékét.. nagyon elszomorít mert tényleg 3 éven keresztül sosem érdekelt senki, 3 évig gyászoltam a párom.. de mostmár 21 évesen úgy érzem én is megérdemlem hogy új életet kezdjek.

Elnézést hogy ilyen hosszúra sikerült de fontosnak tartottam leírni a részleteket.