21 éves vagyok és van egy 5 éves kislányom. Ti mit tennétek a helyemben?
Elég hosszú történet, megpróbálom összefoglalni. 16 évesen szültem a kislányom, aki a világon a legfontosabb számomra. Az apukája akkor volt 18 éves, de úgy döntöttünk hogy vállaljuk, összeköltöztünk egy kis egy szobás lakásba. A párom akkor már kezdett dolgozni, én pedig estiben elvégeztem az iskolát. Be segítettek az ő szülei sok mindenben, amikért a mai napig hálás vagyok. Két évvel később a párom súlyos motorbalesetet szenvedett amit sajnos nem élt túl... Elmondhatatlan időszak következett, akkor kezdtem dolgozni, a kislányunk oviba járni. Mérhetetlen gyász, megfelelés, helytállás amit nehezen bírtam egyedül. A párom szülei ezért magukhoz költöztettek minket a kicsivel és továbbra is sokat segítettek nekem mindenben amíg egyenesbe hoztam az életem, felépültem lelkileg és gondoskodni tudtam a kislányomról. Egy éve viszont külön költöztünk, sikerült saját lábra állni úgymond, biztos munkahelyet találni. Anyósomék viszont nehezen engedtek el, nem akarták hogy elköltözzünk. A gond csak az hogy egy kis ideje megismertem egy férfit akivel kezd szorosabbá fűződni a viszonyunk és ezt anyósomék nem nézik jó szemmel. Hozzá teszem hogy amióta a kislányom apukáját elvesztettük rá sem bírtam nézni senkire, mind idáig nem ismerkedtem meg senkivel, mert csak a kislányom számított nekem mindenben főleg hogy így is bele neveljem az apa tudatot. Tudja hogy ki az ő édesapja, minden nap amikor haza érünk megnézzük a képeit, megpusziljuk és tudja hogy az apukája egy angyal. Fontosnak tartottam hogy mindentől függetlenül tisztában legyen azzal hogy milyen csodálatos édesapja volt. Tehát számomra szó sem lehetett róla hogy másvalakivel legyek. Mindezidáig. Egy közös barátunk által ismerkedtünk meg ezzel a férfival,30 éves és nagyon szimpatikus, többet szeretne tőlem mint barátság de nem merek lépni anyósomék miatt.. nagyon ellenzik, szerintük nem helyes hogy a kislányom mellé új férfi költözzön vagy új apja legyen. Hiszen ettől neki nem lesz új apja, de ők úgy fogják fel hogy én bemocskolnám a fiúk emlékét.. nagyon elszomorít mert tényleg 3 éven keresztül sosem érdekelt senki, 3 évig gyászoltam a párom.. de mostmár 21 évesen úgy érzem én is megérdemlem hogy új életet kezdjek.
Elnézést hogy ilyen hosszúra sikerült de fontosnak tartottam leírni a részleteket.
válasza:Milyen velük a kapcsolatod? Tudsz velük nyíltan beszélni? Ha igen, akkor azt javaslom kezdésnek. Lehet hogy nem ez a fickó lesz akivel leéled az életed, de ha ezt most nem rendezed akkor a másodiknál még csúnyábban néznek majd. Mit váltogatod itt őket, szegény gyerek stb. Érdemes őszintének lenni ezért végig, nem nagyon belevonva őket de mindent megbeszélve velük nagy vonalakban.
Sokat segítettek neked, egyáltalán nem tűnsz hálátlannak, kár lenne a kapcsolatot elrontani. Mindenképpen beszélj velük erről, lehet hogy amíg ott laktatok addig a gyermekük halála kevésbé volt fájó és együtt az elköltözésed és párkeresésed (még így is hogy ilyen sok idő eltelt) rosszul érinti őket.Mindenkinek nehéz ez a helyzet, kitartást.
válasza:Tényleg rendesnek tűnik a fickó. A te életed. Nem szabad annak az első helyen állnia, hogy a volt anyósodéknak mi a legjobb.
Neked is és a gyerekednek is az a legjobb, ha egy szép kis családban, szeretetben vagytok.
Ültesd le őket, mondd el, hogy a férfi nem a fiuk helyét fogja átvenni, az ő emlékét mindig is őrizni fogod a szívedben, ők ettől még ugyanolyan nagyszülők maradnak, mint voltak.
Merj boldognak lenni.
válasza: válasza: válasza:Párod szülei saját fájdalmuk miatt önzőek.
Fontos, hogy a gyermeknek legyen apja - ha nemis édesapja, de pótapja, mert fontos a férfi modell.
Nem tudom, mit gondolnak a nagyszülők, hogy "egész életedben zárdába kellene vonulnod?".
Az ő fájdalmuk érthető, nagyon-nagyon szomorú, sajnálatos hogy ez történt, de ezért nem lehet elvárni (gyerek érdekében sem), hogy soha többet ne legyen senkid.
Egyáltalán kik ők, hogy elvárjanak, megszabjanak bármit is...
válasza: válasza:Nézzük a tényeket. 21 éves vagy. Irreális lenne azt várniuk, hogy egész életedben a fiuk emlékéhez ragaszkodj, nem a középkorban élünk, nem kell mindjárt zárdába vonulnod. Tehát induljunk ki abból, hogy teljesen logikus és természetes dolog, hogy 21 évesen keresed az új párod. A kislányodnak is jobb lenne, ha idővel egy rendes családmodellben élhetne, egy olyan pót/nevelő apával, akit ő is elfogad, szeret, és egy boldog anyukával, később talán testvérekkel.
"Anyósodék" talán korainak érzik, de az ilyesmi nem években mérhető, az is természetes a részükről, hogy a megjelenő új férfit a fiukhoz mérik, és persze nem érhet fel hozzá. De ha ezen múlik, senki nem fog felérni hozzá, senki nem lesz elég jó, és soha nem lesz itt az ideje.
Azt próbáld megértetni velük, hogy ettől a velük való kapcsolatotok, főleg az unokájuké, nem fog megváltozni, sem pedig az édesapjához való viszonyulása a kislányodnak.
Amúgy, a te szüleid hol vannak ebből a történetből, ha megkérdezhetem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!