21 éves vagyok és van egy 5 éves kislányom. Ti mit tennétek a helyemben?
Elég hosszú történet, megpróbálom összefoglalni. 16 évesen szültem a kislányom, aki a világon a legfontosabb számomra. Az apukája akkor volt 18 éves, de úgy döntöttünk hogy vállaljuk, összeköltöztünk egy kis egy szobás lakásba. A párom akkor már kezdett dolgozni, én pedig estiben elvégeztem az iskolát. Be segítettek az ő szülei sok mindenben, amikért a mai napig hálás vagyok. Két évvel később a párom súlyos motorbalesetet szenvedett amit sajnos nem élt túl... Elmondhatatlan időszak következett, akkor kezdtem dolgozni, a kislányunk oviba járni. Mérhetetlen gyász, megfelelés, helytállás amit nehezen bírtam egyedül. A párom szülei ezért magukhoz költöztettek minket a kicsivel és továbbra is sokat segítettek nekem mindenben amíg egyenesbe hoztam az életem, felépültem lelkileg és gondoskodni tudtam a kislányomról. Egy éve viszont külön költöztünk, sikerült saját lábra állni úgymond, biztos munkahelyet találni. Anyósomék viszont nehezen engedtek el, nem akarták hogy elköltözzünk. A gond csak az hogy egy kis ideje megismertem egy férfit akivel kezd szorosabbá fűződni a viszonyunk és ezt anyósomék nem nézik jó szemmel. Hozzá teszem hogy amióta a kislányom apukáját elvesztettük rá sem bírtam nézni senkire, mind idáig nem ismerkedtem meg senkivel, mert csak a kislányom számított nekem mindenben főleg hogy így is bele neveljem az apa tudatot. Tudja hogy ki az ő édesapja, minden nap amikor haza érünk megnézzük a képeit, megpusziljuk és tudja hogy az apukája egy angyal. Fontosnak tartottam hogy mindentől függetlenül tisztában legyen azzal hogy milyen csodálatos édesapja volt. Tehát számomra szó sem lehetett róla hogy másvalakivel legyek. Mindezidáig. Egy közös barátunk által ismerkedtünk meg ezzel a férfival,30 éves és nagyon szimpatikus, többet szeretne tőlem mint barátság de nem merek lépni anyósomék miatt.. nagyon ellenzik, szerintük nem helyes hogy a kislányom mellé új férfi költözzön vagy új apja legyen. Hiszen ettől neki nem lesz új apja, de ők úgy fogják fel hogy én bemocskolnám a fiúk emlékét.. nagyon elszomorít mert tényleg 3 éven keresztül sosem érdekelt senki, 3 évig gyászoltam a párom.. de mostmár 21 évesen úgy érzem én is megérdemlem hogy új életet kezdjek.
Elnézést hogy ilyen hosszúra sikerült de fontosnak tartottam leírni a részleteket.
NINCS anyósod, az meg, hoy a gyerek nagyanyja - aki neked SENKID - mit vernyákol... hát, semmi köze az életedhez.
Ki kell röhögi őket a dilijükkel együtt, és megmondani, hogy szakadjanak le rólad.
Kezd el az életed. Gyászolni ott nagyon mélyen mindig is fogsz sosem fog elmúlni, főleg ha nagyon nagyon szeretted az édesapját a gyermekednek. De kezdj élni ismét.Csak légy nagyon óvatos..
Hogy áll a fazon a kisgyerekedhez? és a gyerek?
A halálával nem áll meg az élet, nem gyászolhatod örökké. De attól, hogy tovább lépsz, örökké ott lesz benned. Nem foglalkoznék a rosszallásukkal, ha úgy érzed működhet próbáld meg. Idővel megnyugszanak majd.
Minden elismerésem a tiéd.
Nagyon szerettem az édesapját, és ezt senki és semmi nem írná felül.
Nagyon jól kijönnek a kislányommal, a kislányom úgy fogja fel hogy nekünk ő a barátunk, együtt fagyizunk meg játszunk. Lényegében így is van mert csókon kívül nem történt több köztünk pont a kislányomra való tekintettel. Tudja hogy időre van szükségem és mindenképp várni fog rám és ad nekem időt ezt mondta. Viszont azt nem tudja hogy a volt párom szülei miatt nem léptem még.
Nem értem, most komolyan mit várnak el tőled? Hogy egész életedben gyászolj? Nem normális, beteg emberek.
És ne haragudj, hogy ezt írom, elhiszem, hogy rendes volt a párod, de akkor is egy 18 éves gyerek volt csak. Úgysem maradtatok volna együtt akkor sem, ha életben marad.
Ez törvényszerű.
A nő NEM az anyósod, és semmi köze az életedhez.
7 Anyósodéknak még borzasztóan fog fájni, de a gyermekedet is kell nézned, mert neki családban a helye. És az irásodból az jön le, hogy ez a fazon nagyon akar titeket. Ami legyünk őszinték ritka. Ritka az az ember aki szó nélkül őszintén önzetlenül szereti más gyermekét.
Szóval biztos hogy a helyedben kicsit önző lennék a gyerek miatt.
Mert ha nemlenne gyerek, az egy teljesen más helyzet lenne, de van.És ilyen esetben ő az első.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!